Hepp, Johann : Keresztény egyháztörténet a magyar ifjuság számára (Pest, Trattner és Károlyi, 1847)

Első időszak. Krisztuss Jézustól nagy Konstantin első keresztény császárig 1-312

48

nagy lelki tehetségeiről, jámborságáról és cselekvőségéről hires püspök fejeztetett le. Hívei szemtanúi voltak állhatatos kimúlásának. A vérpadon maga levetkőzött, bekötötte szemeit, letérdelt és imádkozék. Imádkozva fogadá a halálos csapást. A keresztények pedig gyolcskendőkben fogak föl vérét, s testét nagy ünnepélvlyel eltemették. — 259 évtől, mellyben Valérián a perzsáktól el- fogattatott, 362-ig békében élhettek a keresztények. Ezen béke igen kedvezett a kereszténység terjedésének ollyannyira, hogy a császári udvarban, és a hadseregeknél is igen sok kersztény találtatnék. E közben Diokletian, ki szegény családból származott, okossága és vitézsége által császári trónra vergődött (284—305). Ö ugyan ellenséges lelkülettel volt a keresztények iránt, de még sem tartá helyesnek birodalmában illy nagy pártot üldözni, mig végre Galerius e durva, zsarnok, és a keresztények iránt kiengesztelhetetlen gyűlölettel eltelt alcsászár izgató okoskodásai által rá- biratva, a keresztények végképi eltörlését határzá — Azon tűz, mclly véletlenül a császári lakban kiütött, és mellyel Galerius, ki hihetőleg maga volt a vétkes tett elkövetője, a keresztényekre ráfogott, még