Hepp, Johann : Keresztény egyháztörténet a magyar ifjuság számára (Pest, Trattner és Károlyi, 1847)
Első időszak. Krisztuss Jézustól nagy Konstantin első keresztény császárig 1-312
17 Antiochiáig és csak a zsidóknak hirdették az igét. Némellyek azonban pogányoknak is hirdették Krisztus Jézust. S nagy sokaság hitt vala az Urban. A jeruzsalemi község tehát Barnabást egy jámbor, hit- és Szentlélektelt férfit küldé Antiochiába, ki ottan Pállal egy évig nagy áldással munkálkodott. Az antiochiaiak legelőször vették föl a keresztény nevet. — így tehát a pogányoknak is ut nyílt a keresztény egyházba; azonban némelly a zsidókból lett keresztények kétségbe vonták üdvezülhetésöket, ha a körülmetélést el nem fogadják, és Mózses törvényét meg nem tartják. E dolog megvizsgálására egybegyülének az apostolok s a vének Jeruzsálembe, e tárgy felől ta- nácskozandók, hol Péter különösen meg- jegyzé: hogy az Isten, ki a pogányoknak szintúgy mint nekik adá a Szentleiket, semmi különbséget nem tőn a pogányok s a zsidók közt. Azért ez nem lenne egyéb, mint Istent kisérteni, a tanítványok nyakába olly igát vetni, mellyel sem atyáik, sem ők el nem viselhettek. Az ember csak az Urnák Krisztus Jézusnak kegyelme, s malasztja által üdvözölhet. — Miután még Pál, Barnabás s Jakab szólották volna, a Szentlélek nevében elhatárzák az apostolok : az A AÁ
