Hepp, Johann : Keresztény egyháztörténet a magyar ifjuság számára (Pest, Trattner és Károlyi, 1847)

Harmadik időszak. Nagy Károlytól Luther hithagyásáig 800-1518

132

megfelejtkeztek magas állásukról. Oda számolhatni nevezet szerint azokat, kik a pápai trónra nem szabad választás, hanem az olasz herczegek erőszakoskodása által lőnek fölemelve. Mindazonáltal számuk oil y csekély, hogy ama számos, erős, tanult és valóban jámbor pápák közt csak igen ritka kivétel gyanánt tűnnek föl. Az, mit né- mellyek szemükre hánynak, semmi egyéb, mint a mit az ellenségeknek az egyházétól eltérő véleménye, és a római szék iránti ellenséges indulat még inkább nagyított, vagy eltorzított. Némelly pápák éltében feltűnő hiba azon igazságot bizonyitá, hogy nem vala nekik hivatásuk azon méltóságra, mellyről olly magasztosan eszmélkedünk, és mellyen minden szenny feltűnik. A középkorban, midőn főkép a népvándorlás után igen nagy tudatlanság s nyers vadság uralkodott, az egyházi főnöknek nagy és fontos föladata volt. A pápa a keresztény népeknek atyja és nevelője, a fejedelmek és alattvalók, a népek s kormányok közötti biró volt. 900- tól azon időig, mellyben VII. Gergely Péter székét elfoglalá, voltak ugyan némelly pápák, kiknek életük nem volt minden hibától ment, de egy sem volt ollyan, ki a pápaság alap-elveit megtagadta volna. Ezen vál