A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Lerinei sz. Vincze emléklapjai

B) Latinból.

Lőrinci sz. Vincze emléklapjai.*)

Kezdődik Peregrin értekezése a kath. hit régisége- és közönségességéről , az eretnekek szentségtelen újításai ellen.

ELŐSZÓ.

A sz. irás mondatai és intései szerint „kérdezd atyáidat és megmondják neked, eldődeidet és tudatják veled“ továbbá „a bölcsek szavaihoz alkalmazd füledet“ és ismét „fiam! ezen beszédimet el ne felejtsd, szavaim pedig őrizzék meg szivedet,” úgy látszik nekem Peregrinnek az Isten szolgái legldsebbikének, hogy Isten segedelmével nem leg*) Lerinei sz. Vincze egy kitűnő frank család ivadéka volt s hihetőleg a 4dik század vége felé, vagy mások szerint az ödík század elején látott először napvilágot. Születése helyéről és ifjúsága éveiről semmi bizonyost nem tudhatni, valamint azt is méltán kétségbe vonják többen, mintha ő sz. Lupus testvére lett volna. Vannak, kik Vinczénk ezen szavaiból „qui cum aliquando variis ac' tristibus secularis militiae turbinibus volveremur“ előbb viselt katonai életnemére vonnak következtetést; de ezen véleménynek több tekintélyes férfiak, s ezek közt Klüpfel (kinek műértői szorgalommal készült jegyzeteit, hol szükségesnek véltük, használók) ellene mondván, a szerző fönemlített szavait mi is a világi élet vészeire magyaráztuk. Annyi kétségtelen, hogy lerinei sz. Vincze a középtenger egyik kisebb szigetén, melly a mai Provencéhez közel fekszik, szerzetes és áldozár vala. Itt irta ő Krisztus születése után 434-ben — tehát négy évvel sz. Ágoston halála után — e jeles tiszta latin- ságú művet, szerénységből fölvett „Peregrin“ álnév alatt- Hogy miért nevezi ő ezt „commonitoriumnak“ előszavában maga okát adja; mi pedig azért nem fordítók ezen czímet n. t. Nagy János „Egyházi műszótára“ után: intvény vagy bizomány-nak, mivel Klüpfel egyik jegyzete által meggyőzve éreztük magunkat a felől, hogy ezen szó „commonitorium“ llalusius, Sigebertus, s több mások szerint régente oily — követeknek, ’s kitűnő személyek- vagy testületeknek — áltaíadott okiratot jelente, mcllyet mai nap silányabb la- tiusággal „álemoriale“-nak nevezünk, illyesmit pedig „Emléklapoknak“ véltünk magyarosíthatni. A fordít.