A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Lerinei sz. Vincze emléklapjai

(ifi

szeplőtlen, semmi ép s mocsoktalan nem marad utóbb az egyházban; sőt hol eddig tiszta s romlatlan igazságnak szentélye volt, ott később istentelen s ocsmány tévelyek barlangja lészen. Azonban távoztassa híveitől e bűnt az isteni gondviselés; maradjon inkább e düh az istenteleneknél. —

XXXII. Az egyház és zsinatok kötelességei és (igyekezetei.

Krisztus egyháza pedig, mint a reá bízott hittanoknak szorgalmas és ovatos őre, ezekben soha semmit nem változtat, semmit nem kisebbít és nem nagyobbít, nem csonkítja meg a szükségeseket, nem szaporítja fölöslegesekkel, nem engedi el övéit, nem használ idegeneket ; hanem minden ügyekezeltel egyedül azon iparkodik , hogy a régieket híven és okosan használván, mik régenten tanítanak és alapítanak, azokról gondoskodjék, azokat csinosítsa, a már nyilvánított- és kifejteiteket szilárdítsa és erősítse, a már megerősített- és meghatározottakat megőrizze. Végre mi másra törekedett valaha (t. i. az egyház) a zsinatok határozatai által, minthogy mit előbb egyszerűen hittek, ugyanazt azután erősben higyék, mi előbb nem elég erélylyel tanítatott, ugyanaz azután állhatatosban tanítassék, mi előbb biztosan tiszteltetett, ugyanaz gondosban tókéletesítessék ? Ezt eszközlé — mondom — mindig zsinatainak határozataival az eretnekek uj tanai által izgatott kalh. egyház, és ezenkívül semmit, mint hogy mit eldődeitől csupa hagyomány állal nyert, azt az utódoknak is kéziratban meghagyó, a dolog velejét kevés bötükbe foglalván, többnyire az érlelem fölvi- lágílása miatt a régen bittet uj nevezettel fejezvén ki.

XXXIII. Ismét fölvilágosílatik Pál mondása.

De térjünk vissza az apostolhoz. »Oh Timotheus! úgymond, a nálad letett kincset őrizd meg, kerülvén a szavak szenlségtelen újításait.“ Kerüld úgymond mint a viperát, scorpiót, basiliscust, hogy necsak illetéssel, de még látás- és lehelettel se érintsenek. Mit tesz kerülni? illyenekkel