A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Lerinei sz. Vincze emléklapjai
49 XX. Bebizonyílatik, mikép Krisztus igazi személy. Minthogy gyakrabban említjük ezen szót: »személy,” és azt mondjuk, hogy Krisztus személy szerint lett emberré, fölöttébb óvakodnunk kell, nehogy azt látszassunk mondani: mintha az Igeisten csak egyedül cselekvés utánzása által vette volna föl azokat, mik az embernek sajátjai, és mind azt, mi az emberi társalkodáshoz tartozik, csak mint látszólagos , és nem mint igazi ember cselekedte volna ; miként a színpadon történni szokott, hol egy ember hamarjában több személyt játszik, kiknek ő egvike sem. Ugyanis valahányszor valamelly idegenek cselekvése utánoztatik, úgy vitetnek véghez mások tisztei s cselekedetei , hogy azok, kik játszanak, nem ugyanazok, kiket személyesítnek. így hogy a színészek és manichaeusok t) példájával éljünk : midőn a színész a pap vagy király szerepét viseli2), se nem pap, se nem király, mert vége lévén a jelenetnek, egyszersmind azon személy is megszűnik lenni, kinek szerepét viselte. Távol legyeu tőlünk ezen istentelen vétkes bolondság! eszelősködjenek igy az ábrándozó manichaeusok, 3) kik azt állítják: hogy az Istenfia nem mivoltilag volt Isten és ember egyszersmind, hanem az emberi személyt csak utánozta. A kath. hit pedig azt tanítja : hogy az 1) Baluzius azt véli : miszerint e szavat ,Manichaeorum,“ más valaki szúrta a szövegbe. Ámbár pedig Baluzius ezen véleményének uera kedvez a kéziratok tekintélye , mindazáltal nem vagyunk idegenek ezt hinni, minthogy fönebbi helyen azt ígéri Vincze, miszerint a sziuészek (secularium) példájával világosítandja fol a dolgot. 2) I átjuk innen, hogy Vincze idejében szokásban volt, miszerint a színpadokon a színészek papok s püspökök szerepét vinnék. A száműzés sanyarú büntetése alatt megtillotta ugyan Justinian császár, hogy a játszók ne merészeljék személyesítni a szerzeteseket, szerzetesnőket, vagy bár melly egyházi személyt is, s ezen büntetés végrehajtása a püspöknek is megengedtetett. — Honnét eléggé kiviláglik , miszerint már Vincze ide ében tiltva volta papokat vagy püspököket személyesítni a színpadon , nehogy gúny és megvetésnek tétessenek ki. Hasonló rendeletet bocsátottak közre Theodosius, Arkadius, Honorius császárok is. 3) A Manichaeusok azt állították : hogy Krisztus igaz testet soha sem veit légyen magára, hanem csak ábrányos testet, s következőleg igaz testben meg sem is jelent. Ezen hibás véleményök következéke (corollariumj volt főtanczikkjöknek a „két főelvről.“ Ugyanis azt regélték , hogy a test a rósz főclvtől teremtetett, innen kárhoztatok a XIII. ÉVFOLYAM. 4
