A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Lerinei sz. Vincze emléklapjai

42

ha nem azon tévtanok, mellyeket nem ismertél, vagyis újak s hallatlanok? „És szolgáljunk nekik,” vagyis higyünk nekik és kövessük őket. S végre? „Ne hallgass azon jóslónak vagy álomlátónak szavaira.<! Ugyan kérlek : miért nem tilalmazza Isten azt tanítani, mit hallgatni tilt? „Mert kisért titeket — igy szól Mózes — a ti uratok Istenetek; hogy kitűnjék, ha szeretitek-e őt, vagy nem . teljes szivetekből és teljes telketekből. ” A napnál világosabb, miért enged az isteni gondviselés némelly egyházi tanítók által nehány uj hitágazatokat hirdettetni. »Hogy megkísértsen — t. i. — titeket a ti uratok Istenetek.” És valóban nagy kisértés, midőn az, kit te látnoknak, látnok tanítványának, kit tanítónak és igazság védőjének vélsz, kinek mély tisztelettel s szeretettel hódolsz, — rögtön észrevétlenül tévtanokat hinteget, mellyeket sem meg nem ismerhetsz hamar, midőn még a régi tanítókar előítéletétől vonatol ; sem kárhoztatni nem bátorkodni, miben a régi tanítóhozi vonzalmad akadályoztat.

XVI. Ugyanazt fölvilágosítja Mózes 5dik könyv l3dik részéből s az egyházi történetből vett példákkal.

Valaki talán itt azt kívánja, hogy miket Mózes szavaival vitattunk, nehány egyházi példával bizonyítsuk be. Méltányos követelés, mellyet nem is lehet sokáig halasztani. Mert hogy a legközelebbi s legvilágosabb eseményeken kezdjem , mit vélünk a minapi kisértésről, midőn a bárányból farkassá változott szerencsétlen Nestorius Krisztus nyáját ragadozni kezdé ? midőn őt még azok is, kiket mardosa, nagy részint báránynak gondolván, mérges harapásainak még inkább kitéve valának ? mert ki gondolhatná, hogy egy köny- nyen tévedjen az, ki magától az udvartól választatott, s kit a papoktól is oily nagy tiszteletben tartatni szemléiének, ki midőn az egyházi elöljárók iránti tiszteletéről, s a népnek maga iránti kegyéről annyira elhiresednék, mindennap nyilván hirdeté az Isten igéjét, és a zsidók- s pogányok- nak mindennemű ártalmas tévelygéseiket megczálblta ? hogyne hitette volna el tehát végre másokkal, hogy ő igazai la-