A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Lerinei sz. Vincze emléklapjai
35 tehát a dolog újdonsága miatt minden felől mindnyájan ellenmondanának , és minden bárhol létező pap — kiki a maga buzgósága szerint — ellenszegülne ; akkor a boldog emlékű István pápa, az apostoli szék főnöke a maga társaival ugyan, de mégis mindnyájoknál jobban ellenszegült, mint gondolom azért, mert méltányosnak vélte, bogy annyira győzné meg mindnyájokat hit-iránti buzgóságával, mennyire a hely tekintélyével fölülmúlta. Végre az akkor Afrikába küldött levélben illy szavakkal határozott : »Mitsem kell ujítni, hanem a hagyományzottat meg kell tartani“ 1). Mert tudta azt a szent és bölcs férfiú, hogy semmi sem fér meg a kér. buzgósággal, mint, hogy mindeneket olly hittel adjuk által a fiuknak, millyennel az atyáktól vevők; s hogy nem nekünk kell a religiot vezetni, merre mi akarjuk, hanem inkább követni, merre az vezet ; és hogy az tulajdona a keresztény hiedelemnek : nem magáét adni át az utódoknak, hanem az ősi hagyományt megőrizni. Mi lett tehát az egész dolog kimenetele? mi más? mint közönségesen szokott, t.i. megtartatott az ősi hagyomány, s kiküszöböltetett az újdonság. X. A tévelynek sem hiányzottak védői. De talán nem voltak akkor az uj lanítmánynak védői? sőt inkább annyi értelmi erő-, annyi áradozó ékesszólást) István ezen levele, mellyet mint Afrikába küldöttet említ Vinezc, felelet volt Cyprián levelére, A pápai felelet példányát Cyprián köz- lötte Pompejussal. István levelét elveszettnek állítják mindnyájan, kivéve Costerust- Mit felelt István, azt következtetjük Cyprián Pom- pejushoz irt 74 leveléből, mellyben fönmaradt azon nevezetes töredék: „ha tehát valaki, bár melly eretnekségtől jő hozzátok, mitsem kell ujítni; hanem a hagyományozottat megkell tartani, hogy a kéz tétessék reá a törerielmesség végett; minthogy az eretnekek sem keresztelik a hozzájok jöttékét, hanem csak egyesítik. ‘Némoly- lyektől vádoltatni szokott István, mintha minden eretnekek kereszt- ségét, azokét is, kik a keresztelésnek az evangéliumban meghatározott módjával nem élnek, helybenhagyta volna : de világosan kitűnik a szeutséges pápának előbb idézett szavaiból, hogy ő nem akart egyebet, mint eredeti épségében megtartani a közönséges egyház hagyományát, melly soha nem volt, nem is lehetett azon ke- resztséget érvényesnek ismerő, és helybenhagyó, melly hibás mód szerint adatott fól. S hogy ez volt a vélemény, tanúsítja Eusebius Lib. VII. Hist. Eccl. cap. 2. et 3. Hycronimus dialog, adv- Lucif. Aug. Libr. II. contra Gaudentium Donatistam cap. 8. 3*
