A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

A pap mint béke angyala a városokban

222

sülésekor a földön lévő embereknek, és a mellyel Atyjához visszatérendő apostolainak hagyott. Az Istennel való béke ez, ki mindent teremtett, s mindennap táplál ; —az emberekkel való béke ez, kik mindnyájan atyánkfiái; —s minma- gunkkal való béke ez, s ezen szivbékeség a nagy apostol mondata szerint fölülhalad minden érzelmet! S ugyan miért törekszünk mi néha ezen békét fölzavarni, mellynek körünkben kellene honolni? Nincs-e nekünk mindnyájunknak ugyanegy atyánk az Isten? ugyanegy anyánk az anyaszent- egyház? nem táplálta-e ez elméinket az Isten igéjének tejével? nem váltattunk-e meg mindnyájan Jézus Krisztus drága vérárán? nem vagyunk-e mindnyájan hivatalosak az Ur asztalához? hol ugyanazon kenyeret ehetjük, melly szinte az angyalok kenyere ! van-e itt valaki ki mondhatná ; ,Ezen ember ellenségem, én őt nem szenvedhetem!4 Hogyan? te nem szenvedhetnéd az Isten fiát, Jézus testvérét és örökösét?! Hogyan? te nem szeretheted azon lelket, kiért Isten vére folyt?“— Tovább egy óránál hallatta az Isten szolgája hévvel és meghatólag a religio szózatát. Mindenki feszült figyelemmel hallgatá őt, mindenki fölsohajla: „oh milly sok szenvedély dúlja keblemet, melly az Isten törvényével ösz- sze nem fér!“ — Az emberek csöndesen kimentek a templomból, ha nem is mindnyájan megjobbítva hagyták el a szent helyet, legalább bizonyosan kevesen voltak, kik keblükben némelly megjavulási gondolatokkal nem tértek volna vissza lakjokba.

Mit a pap sz. beszédével megkezdett, azt a gyóntatás által folytatta.

Vannak emberek kik a „gyónás“ szó hallatára megve- tőleg mosolyognak. Mindazonáltal mi sincs természetesb, mint a gyónás. „Valóban van-e valami természetesb —mond egy kér. bölcsész — mint a szívnek azon indulata, mellyel más szív felé hajlik , hogy annak titkát kitárhassa ? A szerencsétlennek , kit a lelkismeret mardos, vagy a bú emészt, szüksége van egy barátra, ki őt kihallgassa, vigasztalja s néha igazgassa is. A gyomor, melly mérget vett be, s melly görcsös rángatódzások közt akarja azt kihányni, termesze-