A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Az ál s a valódi reformatio

164

lyct ezen egyházi gyülekezet is mint igen ájtatost helybenhagy, nagyra Lőcsül és azért annak megtartását ajánlja is.

E szentség kiszolgálójáról és a Kioldozásról.

E szentség kiszolgálójára nézve tanítja a sz. zsinat, hogy hamis, az evangélium igazságától egészen elütő tanít- mány az, ha Urunk eme szavai: „Mit Kioldoztok a földön" sál. és: „kiknek megbocsátjátok az ő vétkeiket" sat. ugv tekintetnek, mintha azokat Krisztus különbség nélkül minden keresztényekhez intézte volna ; és úgy értelmeztetnek, hogy e szentség rendeltetése ellen mindenkinek hatalma van bűnöket megbocsátani, a nyilvánvalókat útbaigazítás által, ha azt az útbaigazított elfogadja, a titkos bűnöket pedig akárkinek lett tetszés-szerinti vallomás állal. Azt is tanítja, hogy azon papok, kik noha halálos bűnben vágynak, de érvényesen szenteltettek föl, mint Krisztus szolgái, bűnöket megbocsáthalnak ; és hogy azok istentelenül vélekednek, kik erkölcstelen papoktól e hatalmat eivi- lázzák.

Psoha pedig a papi föloldozás más ajándokának kiosztogatása , azért még sem áll csupán az evangélium hirdetéséből, vagyis annak kinyilatkoztatásából, hogy a bűnök megbocsátanak , hanem mivel a föloldozás bírói cselekmény, azért a pap is mint lelki biró hoz Ítéletet. Ugyanazért a gyónónak nem szabad bitében annyira bizakodnia, hogy azt vélje , miszerint csupán csak hite miatt Isten előtt íöloldozta- toil, ha mindjárt a bánat nála hiányzanék is, és a pap őt nem igazán, hanem tréfaképen oldozta volna föl. Mert a hit magában bánat nélkül nem szerzi meg a bűnök bocsánatát; és az bizonyára lelki üdvösségével nem gondolna, ki tudva azt, hogy bizonyos pap őt csak tréfaképen oldozta föl, nem menne tüstént máshoz.

Az elégtétel szükségessége- és gyümölcseiről.

Mi végre az elégtételt illeti, azt tanítja a sz. zsinat, mikép általában hamis és Isten igéjével ellenkező ezen állítás : hogy Isten sohasem bocsátja meg a b ü n t