A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
i 48 4. A megigazulás gyümölcseiről, azaz a jó cselekedetekről. Az illy módon megigazullaknak, legyen az bár, hogy a keresztséghen nyert malaszlot mindig megtartották, vagy az elvesztettet (bünbánat által) visszanyerek , az apostol következő szavait mindig szemeik előtt kell tartaniok : »Legyetek buzgók minden jó cselekedetben , tudván, hogy a ti munkátok nem hasztalan az Urban. Mert az Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkeznék tetteitekről, s szeretetetekről, mellyet neve iránt mutattatok.“ Ne veszítsétek el bizalmatokat , mellynek nagy jutalma van. Azért azoknak, kik mind végig jót cselekesznek, részük lesz az örök életben részint kegyelemből, mint azt a jámbor embereknek az irgalmassággal teljes Jézus Krisztus megigéré; részint jutalomból a jó cselekedeteiket s érdemeiket hiven jutalmazó Isten Ígérete szerint. Mert az örök élet az igazság azon koronája, mclly- ről az apostol mondja, hogy az számára a jól végzett harcz s lefutott pálya után megtartatott, s mellyet ama napon meg fog neki adni az igaz biró, de nem csak neki, hanem mind azoknak kik szeretik az ő eljövetelét. T. i. Krisztusból mint főből, a megigazultakba mint tagjaiba folytonosan olly erő ömlik át, minta szőlőtőből annak vesszejébe, melly jó cselekedeteiket megelőzi, kiséri, és követi, s melly nélkül azok Isten előtt kedvesek és érdemesek semmi módon nem lehetnek ; hinnünk kell, miszerint a megigazultak olly állapotban vannak, mellyben Istenben véghezvitt jó cselekedeteik által Isten törvényének, mennyire ez életben lehet, elegei tettek, és az örök életet is (hat. i. malasztban halnak meg) megérdemlették. Hiszen maga Krisztus Üdvözítőnk mondja: »Ki azon vízből iszik, mellyet én adok neki, nem szomjuhozik örökké, hanem e viz, mellyet én adok neki, ő benne fölforró víznek forrása leszen az örök életre“. ')Ez értelemben tehát nem tanítalik olly önigazulás, mintha mi minmagunktól Isten nélkül megigazulhatnánk. Ezen állításnak olly kevéssé van helye, mint annak, melly szei) Ján. 4, 13. 14.
