A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Az ál s a valódi reformatio

133

szavak , kik már fölkellek az egyház ellen, megtagadták az engedelmességet, mellyel neki tartoztak, és uj tant hoztak föl ellene?

A protestánsok önmagok zárták ki magokat a közönséges egyházi zsinatból, mindazáltal elkezdődtek a tanácskozások , és a zsinat 1542ben Nov. ire T r i e n t b e határozta- tott. Minthogy pedig a meghatározott időre igen kevés főpap jelent meg, a zsinat megnyitása l545dik évre halaszlatott.

Mielőtt azonban átmennénk a trienti zsinatra, követend- jük Luthert haláláig, melly 1546ban bekövetkezett.

25. §. Luther halála.

Igen zajos élet után közeledék Luther halála. Életének utolsó napjaiban rosz-kedvü, komor és mogorva volt. A kisértések, mellyeket Wartburgban szenvedett volt, megújultak most és erősbek lettek, küzdése az ördöggel, azaz lelkismeretével, mindig hevesb lön. A bajért, mellyel okozott, a hozott iszonyuságokban, mellyeket szerinte a pápaság elkövetett, keresett mentegetést, miért is gyűlölete az egyház és pápa ellen, napról napra növekedék. Utolsó irata illy czimet visel: „a pápaság ördög által alapítva." Még a kételyek is saját tanának igazsága fölött gyarapultak, maga sem hiheté azt, mit tanított. Midőn Musa Antal akkor roch- lizi lelkész Márton tudor előtt őszintén panaszkodnék, miszerint nem hiheti azt, mit másoknak prédikál, azt felelte Luther: Istennek hála, hogy másokkal'is úgy van a dolog; azt véltem, hogy csak velem történik igy. E vigasztalást Musa Antal el nem felejtheté egész életén át. Tüzet gyujla meg, melly már is lángolni kezde , az égövről visszasugár- zott a sötétvörös parázs. Luther látta az elharapódzó gyu- ladást, s meg kellett vallania, én dobám az égő fáklyát a világba. Vissza nem léphete már, előtte borús jövő terült el; illy gondolatok- s kilátásokkal halt meg l546ban Febr. 18dikán.

Eleinte jó szándékkal lépett Luther a vitatkozások mezejére. Jó s elhatározott katholikus volt, és mint ollyan csu