A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

IX

rózsásai ragadja ez meg a késő unokák vágyat is Al- kotójoktól kitűzött végczéljok meg közelítésére : azért anyaszentegyházunk mindenkor méltó tisztelettel disze- sité a szent atyák dicső emlékét, és misein válik nagyobb örömére, mint midőn hu fiait az ősök magasztos példáira s mennyei tanaira buzgó áhítattal figyelni szemléli. Mi is tehát — böcsös elödink nyomain indulva — kititzénk egyet a szent atyák fényes seregéből, hogy jeles példája s isteni ihlettől lelkesült szózata férfias tetté érlelje az ifjú gyönge elhatározását ; és e czélra választ/tatánk-e jelesebbel, választhatánk-e dicsőbbet az arany-szájú ősérseknél? ki általunk magyarra fordított homiliájában az egyház szolgáihoz fordulva hathatós szózattal int : hogy »végre már nekünk szól a leczke !"

Ha a jelenkor emberei megértenék a gyermeki kegyelet ezen benső vonzalmát, mell y mindenkit az atyák szavaira ájtatos figyelemmel hallgatni készt, nem egy vihar fojtatnék el mindjárt első keletkeztében; azonban fájdalmasan tapasztaljuk, miszerint a körünkben újabb nemzedék lenézéssel illeti az előrelátó ősök hagyományát, s elegen találkoznak, kik á/fölvi/ágoso- dásuk büszke önérzetében elég merészek még a religio szentélyébe is becsempészni javításnak vélt újdonságaikat; s ékesszólásuk egész rohamával el akarják hitetni a nagy tömeggel, hogy mindez a kath. tan lényegével épen nem ellenkezik. E mellett ki nem sóhajtott még föl szive mélyéből, midőn a vértfagy/a/ó közönyösség