A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
86 Igen, a kath. egyház azon nagy, gyümölcsöző örökzöld fa, mellynek minden kalholikus egyegy ágát teszi, életét s erejét ebből meríti. Tudja, hogy ő nagy társaság tagja, hogy nem áll magányosan. Öröme ezrekben viszhangzik ; fájdalma ezrek szivébe átrezg. A törzs pedig, mellyből az ágak s gallyak kijőnek, s mellyben egyesítve vannak, a szent atya a pápa. A római egyház egység-s középpontja a katholika vagy is közönséges egyháznak, azért joggal szólhatunk az egy, római-ka tholika egyházról. Az egyház közönséges és katholika, mennyiben az egész világra kiterjed, de római annyiban, hogy egység- s középpontja a római pápában vagyon. Mint már érintettük, Krisztus föladásul tűzte ki egyházának: megváltása művét hirdetni, s minden nemzetségek közt elterjeszteni. Híven teljesíté ez hivatását. Mára I6dik század kezdetén az evangélium majd az egész ismert világon kihirdetve, durva pogány népek sokasága a christianismusnak megnyerve , a művészet s tudomány nagy virágzásban volt, az egész világ az egyháznak köszöné átalakulását. Vérével diadalmaskodott a pogányságon, vérével öntözé az Isten igéjének magvál az uj népeknél. S a christianismus nemcsak külsőleg vala elterjedve, nem, — mély gyökeret vert ez a szivekben, maga Krisztus minden igazsággal s kegyelemmel együtt ültettetett át a szivekbe az egyház által, s élt azokban. A tanító Krisztus ismét szólott az álmélkodó világhoz a lelkes sisteni tudománytól áthatott sz. atyák állal; a szenvedő, a tövisekkel koronázott Jézus ismét megjelent a világ előtt azokban, kik Urok iránti szeretetből örömmel onták ki vé- röket. S valljon nem kellendett-e azon királynak, ki a keresztről kormányozza a világot, mindig folytonosan élni azon egyház-főnökökben, kik szelídséggel párosult szigorral a világ üdvére s áldására viselék a püspöki hivatalt? Az egyház a I6dik század kezdetéig sem állott hivalkodva, üdvet ültetett ő a szivekbe, minek bizonyságul szentek seregétől övedzte- tik, kik harczot harczoltak, s elnyerők a koszorút. De ki látott valaha fát, mellynek száraz gallyai, vagy gyümölcsléién ágai nem lennének ? így áll a dolog az egy
