A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Költemény és való
336 read, és tárt karokkal óhajt kebléhez szoríthatni egy — téged hőn szerető rokon, ki véghetetlen szeretetéből önnön magát aldozá föl üdvödért, s hatalmas közbenjárása által megnyerte számodra a legnagyobb hatalmú s föl- ségü királytól a visszatérhetési engedelmet, siess tehát, siess a boldogság honába!“ Ekkor az ifjú eddig szomorodott arcza vig örömre derült, s boldog sejtések kéjözönétől eltelve föltekint a kijegyzett táj felé „Ah a tenger — kiált föl megdöbbenve — a végnélküli tenger választ el ama boldog hontól“ ! — „Légy nyugodt jó fiú — felel a bájalak — eléggé gondoskodott hatalmas közbenjáród a hozzá- juthatási eszközökről. Látod e sajkát, kicsiny ugyan és töredékeny ; de rendíthetlen akarat és kitörés mellett elérheted vele az óhajtott czélt. Azonban hogy kitűzött pályádról jobbra vagy balra valamikép el ne térj : ime e delejtű kijelölendi a jó irányt, ha majd vészt rejtő hínár, vagy a csábító szigetek tömkelegé környez; ne tekintsd a partok virányit, vagy a lombok hüs árnyát: hanem szorgosan arra ügyelj, hogy a tű mindig a szélrózsa ezen kereszttel megjegyzett pontjának legyen irányozva, mert különben feneketlen örvény fenyeget vég elnyeléssel. Ezenkívül a magas tengeren szélvészek is dü- höngenek, és habok tornyosulnak ellened; de te ezen horgonyba vetheted minden bizodalmadat. Vedd még ezen ereklyét is, és ha majd a nap heve lankasztja tagjaidat, ha majd uj, meg uj akadályok küzdendenek fáradt erőddel: akkor tekintsd ezen ereklyén megmen- tőd magasztos arczképét, tekintsd az azon föltűnő kö- nyörületesség jeleit, s ez kitörést öntent kebledbe, s uj erőre fogja ébreszteni lankadt tagjaidat. Indulj tehát a viharos pályára ! — De nézd a távol ködéből mint fejük ki a sz. kereszt jele, s mint ragyog a fölkelő napnak arany sugáriban! ott a messze távolban ott a boldog haza, arra függeszd szemeidet, az legyen irányod !
