A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Az ész mérsékléséről a religio dolgában
61 föl némeily legmélyebb bitczikkelyek okait, s mégis megkívánta hogy higyenek neki. Magok a csudák, mely- lyeket kisem tőn más, ok gyanánt szolgáltak, s mely- lyek miatt okosan hihettek a zsidók, s Krisztusnak kelle is hinniök. Hogy pedig a csudák nem bel- hanem külső tárnokok a tan igazságának bebizonyítására, az világos. Azonkívül megtanulhatta innét Pherepon, hogy kaczaj- jal kell vala fogadni Krisztusnak a katolikusoktól használt példáját ; ha ezek nem csak bel- hanem külső véd- okok nélkül is kívánták volna, hogy nekik higyenek ; midőn maga az Isten fia is nem másként parancsola hitet, mint előre bocsátván roppant, azaz legnyomósb külső indokokat, mellyek által a zsidók bizton vezéreltetnének azok hivésére is, miket nem eléggé értének. Lássa tehát a bíráló, milly okszerűn következtet e szavakkal : Tehát Ágoston nem élhet Krisztus példájával, hogy megmutassa, miszerint a kath. szentegyház magának ok nélkül hinni, joggal követelheti. Szintúgy Ágostonnak más könyveiből is megtanulhatta , mi legyen a katholikusok és Ágoston gondolata és érzése, ha annyira meg nem szerette volna saját költeményét, mellyből bíráló elméjének gyakorlására olly kedves alkalom erede. Ágoston az igaz relig. irt könyve 34. részében ezeket mondja: „Maga a lélek gyógyszere is, melly az isteni gondviselés- s kimond- hatlan jótevőségben van, lépcsőnkint és elválasztva legszebb. Mert elkülönöztetik tekintélyre és észre. A tekintély — tudnillik a hihetőség védvei — hitet követel, és előkészíti az embert esze használására. Az ész értelem- és ismeretre vezet. Ámbár az ész sem veti meg egészen a tekintélyt, midőn arra van tekintet: kinek kelljen hinni ; és bizonyára nagy — a már megismert s világos igazság tekintélye.“ 120 levelének I, különben 22 részében világosabban kimondja a kath. anya- szentegyház véleményét : „Távol legyen — ezek szavai — hogy azért higyünk, hogy az okot el ne fogadjuk, vagy keressük : midőn nem is hihetnénk ha eszes lé
