A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Jeruzsalemi sz. Cyrill életrajza, és
21 tozó dialectica tudományiban magának alapos ismereteket szerezni. — Illy szellemi foglalkozásokba merülve töltötte el Cyrill az itju kor aranyéveit, s szemei elől soha nem tévesztve az apostol amaz általános parancsát „bármit tesztek, az Isten dicsőségére tegyétek;“ úgy intézte minden tetteit, hogy azok az erény rögös utján előhaladni törekvő kér. ifjúnak, mindenkor méltó mintaképül szolgálhatnak az utánzásra. — Csak illy kiképzés után hitte ő magát alkalmasnak a pályára, mellynek dicső megfutása keble hő vágyainak legforróbbika vala. Magasan dobogod föl szive, valahányszor e pálya szép terére ragadta képzelme. S ha ollykor ennek nehézségei s veszedelmei komorabb színben tünteték is föl a czélt, melly lelki szemei előtt lebegett; hamar eloszlatá a borút ama magasztos gondolat: hogy a szükséges isteni malaszt soha nem tagadtatik meg azoktól, kik azt buzgón s állhatatosan kérik, s vele élni akarnak is; hogy az Isten véd-karja őrködik azokon, kik benne helyzik bizalmo- kat; s ő vezérli czélra dicsősége- s embertársink bol- dogítására irányzott buzgó igyekezetünket; pedig: „ha Isten velünk, ki ellenünk?“ ') — Ezek s hasonló gondolatok lelkesítek a világ csáb- jait korán legyőzni tanult ifjút, s bírták arra: hogy kora 20-dik évében sz. Makarius jeruzsalemi püspöktől diaconusnak hagyta magát fölszenteltetni. — Tiz évig szolgált az egyházi méltóság ez alsó fokán az egyháznak olly kitűnő szorgalommal : hogy ernyedetlen buzgalma, s példás maga viselete által köz tisztelet s szeretet tárgya lenne mindenkinél ; — és sz. Maximus Ma- kariusnak méltó utódja csak a köz kívánatnak s ön keble sugalmának tett eleget, midőn Cyrillt, a szerény s Isten lelke szerinti férfiút 345. évben áldozó-papnak szentelte föl. Uj munka-kör nyílott e hivatallal Cyril— lünk fáradni nem tudó cselekvőségének, mellynek hű • ) Kom. 8,31.
