A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Jeruzsalemi sz. Cyrill életrajza, és
de fájdalom ! a kül béke s háborítImtlanság jótékony szelleme messzekerülte ókét, élelők a kegyetlenség vad dühének vala folytonosan kitéve , s Róma kényurai állította kinpadokon számtalanok vérzettének el ! Szomorú idők!! Három század vonult át a véráldozatok fólpárolgó gőzének fekete toliegeibe burkolva a zsarnokiig zaklatott kereszténység egén: de a martyrok vére a keresztények termékeny magva lön! — Elvonult végre e vészteljes fergeteg a christianismus derülő egéről s a kereszt — megváltásunk sz. jele valamint az ala- cson gunyhók egyszerű kalibáiban: úgy a büszkén emelkedő paloták fényes tereméiben legdrágább ékszer gyanánt tündöklött! — De bár győzött is Krisztus reli- gioja, s diadalmasan emelkedők is a kereszt mindenütt; a küzdelem ideje soha le nem tűnt. Tulajdon kebeléből léptek ki ellenei, kik megunván az üdvözítő édes igáját tovább is viselni, az őket gondosan ápoló édes anya szivének irányozták féktelen szabadság s önhaszonlesés ármányaitól mérgezett nyilaikat ; de ezek visszapattanva nyilazóikra az általok megtámadott egyháznak csak emelték diadalmait! „Hányatik az egyház — mond sz. Ambrus — a világi gondok habjaitól, de el nem merül; ostromoltatik de le nem döntetik; bizton nézi mások hajótöréseit rendíthetlen s ment maga minden veszélytől.“ ') — Voltak azonban ezen ostromlott egyháznak a tudomány s szelídség vaspánczélával fólfegyverzett erős lelkű hit-bajnoki mindenkor, kik elleneikkel síkra szállni, s a megtámadott egyház mellett férfiasán küzdeni Krisztus iskolájában megtanultak. — Illy nagy férfiak dicsőítik a negyedik századot, melly Athanázt, nagy Vazult, Hilariust, Ambrust, arany- szájú Jánost, s többeket mint az igazság megannyi győzhetlen bajnokit szülte az anyaszentegyháznak. E dicső férfiak dicskoszorujának egyik kitűnő gyöngye je- ruzsalemi sz. Cyrill is. — Sz. Cyrill a negyedik század elején 315. év kö18 I) Libr. H. <le Abr. c, 3.
