A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A türelemről
az isteni kegyelmet, tovább is a „pangó, tespedő sta- bilismusban“ maradunk; épen abban látván magasztos rendszerünk isteni eredetét s igazságát,, hogy a sokaktól istenesített emberi ész változékonyságának közepette is rendületlen ugyanazonság marad, megmaradunk igen, s a helyett, hogy mit Isten kijelentett, emberi rövid eszünkkel tökéletesítni akarnók, hódolva isteni mesterünk szózatának, az apostolok intésének, szentegyházunk üdvös szándokának, napról napra iparkodandunk Krisztusban növekedni, erősbülni, mert ez az igazi haladás, valódi keresztény tökélyesedés ! — A türelemről. Boldogság után sóhajtozik minduntalan az emberi szív; ez azon eszménykép, meliynek megvalósításáért évezredekig küzdött az emberi nem, mert ama sejtő sugalom, hogy boldogságra teremtette Isten az embert, örök gerjedelemmel villanyozta át kebelét. De a gyarló emberiség évezredekig sem tudta föltalálni azon utat, melly őt óhajtott ideáljának birtokába elvezette volna. A társas életre szövetkezett emberek csak sejtették, hogy religioban lelheti föl az emberi nem valódi boldogságát; de önerejökből nem valának képesek azon ősi hagyományokból, mellyek az istenségről és az istenséghez kapcsolt eszmék felől annyi századok viszontagságai után csak homályos sejdítésekkel valának már keresztül szőve, olly tiszta religioi fogalmakat alakítani, mellyek az ész kivánatinak s a szív követeléseinek egyaránt megfelelhettek volna. Csak Jézus tanítmányának mennyből kölcsönözött világánál kezdett oszlani a gyöngén világító ész homályfátyola. Csak a kér. religio
