A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

A kinyilatkoztatott religio

14 ïiemde méltán kutatjuk : minő befolyással birt a philo­sophia a népek boldogitására annyiszor ismételvén már régóta különféle alakban eljátszott szerepét? A népek ugyan is — nem kételkedünk nyíltan tnegvallani — min­denkor úgy tekintették eme rendszereket, mintha nem is létezlek volna; rendszerek és tudományos vitatkozások a nagy tömeg által mindenkor ollyatén műfogásokként tekintettek, mellyekkel legfólebb nehány kényelem­hős szereti magát unalmában mulattatni. Nem is hagy­ták ők magokat általok elcsábítatni. Hirdettetett nekik a pantheismus ; s ők szende nyugalommal néztek ma­gok körül mélyen érezvén a napnak heve, és a mun­kának súlya alatt, hogy ők koránt sem istenek. Hirdet­tetett nekik a skepticismus ; s ők tüstént észrevevék, miszerint kételyek által mit sem építhetni. Hirdettetett a Sensualismus ; s ők undorral fordulának el, minden­kor bizonyosnak tartván, miként telhetetlenség- és féktelenségre a világ-kormány nem bízathatott. Hir­dettetett az idealismus is ; s ők mivel sem lőnek hiszé­kenyebbek, tudván hogy ha minden nem anyag, nem is minden szellem. Szóval : mind ezen esetek- és kör- nyülményekben bölcsebbek valának a népek, mint ma­gok a bölcsészek. A történet-tehát és tapasztalásnak hatalmas szózata fönnen hirdetve jeles, hasznos és nél- külözhetlen voltát a kinyilatkoztatásnak, ezt végtelenül magasabb diszpolczra emeli, mint mellyet a camelae- on-alakú s többnyire üdvös hatás nélkül föl és letűnő philosophia joggal követelhetne. Némelly nyugtalan elme azonban így sopánkodik: miután annyit küzdöttünk, hogy csak eme súlyos iga alól menekülhessünk — ezután kénytelenek leszünk olly tényt elfogadni kinyilatkoztatás gyanánt, mellyet az ember se szemmel nem láthat, se kézzel nem tapint­hat , se más érzékei által nem tapasztalhat — Balga­tagok! Midőn egy ünnépélyi estekor összegyűlvén az lírnak szent templomában, az egyházi zene vagy ének- szivet olvasztó hangjainak hallására némi szent borza­lom futván át egész valónkat, olly bensőleg érezzük

Next

/
Oldalképek
Tartalom