A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Gondolatok a christianismusról
235 házban földre borulvák, ugyan azon eszmékkel foglalkoznak, — tudnillik vétkök érzetével s a bocsánat reményével : mindnyájan azon kötelékek megerősítésére irányzott fogadásokat tesznek, mellyek a földet az éggel s az embereket egymással fűzik össze. Nagyobb része ezen embereknek nem ismeri egymást, s még is egymásért imádkozik. A távollévők részesülnek óhajtásaikban ; szeretetök nemcsak a hívőkre szorítkozik, hanem az egész emberiségei karolja magához. A keresztények közt legszegényebbek, kik a legcsekélyebb helyet foglalják el e világban, imádkoznak az egész emberiségért. Kit nem hat meg e magas mivelődés ? De még más kimondhatatlan élvezetei is vannak, mellyeket nehezen foghatnak meg a kér. igazságoktól idegen elmék. A földi hangok, mellyek- től viszhangzik az egyház megtisztulnak, a mennyei hangokkal elegyedvén össze. Egyedül a híveknek— ismeretes élveknek kútforrása ez, melly reménynyel s szeretettel táplálja őket. Az üdvözítő monda : „Ha többen együtt imádkozandatok, közietek leszek“ és a keresztény, atyafiaival imádkozván, keble mélyében érzi, hogy Krisztus ígérete teljesült. XXXII. Lehet, hogy általában hibás fogalmunk vagyon a religio gyakorlatairól. Hány ember nem véli ezeket gyermekileg és fárasztó s túlzólag sokszorosítva! A christianismus ócsárlói, nem tudom milly szórnom lélektévedésben sínlődő embereket kerestek elő, s őket a kér. tökélynek jelképei gyanánt akarják tekin- etni. Egy egész római tábornoki méltóságra méltatott főpap e század elején azt mondá: „Buzdításokat, tilalmakat, fenyegetéseket, kitiltást, elővigyázatot, s minden eszközt használ az egyház, a hasztalan gyakorlatok kiirtására; mégis vádoltatik, hogy ezeknek kedvez, és vétkül tulajdonilatnak neki azok, mellyek mindezen gondoskodása daczára becsúsztak, s a legingerlőbb igaz- talansággal szemére vettetnek neki azon visszaélések, mellyeket egész erejének használatával sem birt meg
