A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

Gondolatok a christianismusról

oort

loo

volna. ') Diderot könnyen fölhevült, mert képzelődések közt élt, de a remek vizsgáló — Montaigne maisokkal előtte monda: „nincs olly kősziv, melly nem illettetnék meg némi tisztelettől, tekintvén egyházaink komoly terét, az ékességek különféleségét s szertartásaink rendét, s hallván orgonáink ájtatos hangjait és szavaink komoly s vallásos őszhangzását. Azok magok, kik szivekben megvetéssel lépnek be, némi megrázkódtatást és borzadást éreznek, melly őket véleményeik iránt bizalmatlansággal tölti el.2) Fölvilágosodásunk az embert nem változtatja tiszta szellemmé, érzékekbe burkolt lelkének pedig mindig szüksége vagyon külső tiszteletre , melly élelme a belső vallási tiszteletnek ; az ellenkezőt föltenni nem tesz már vizsgálódni, hanem ábrándozni.

XXX. A becsületes ember tartozik a jó cselekvésben példát adni, következéskép köteles az Istent nyilvánosan tisztelni. A 18-dik század irói, kik a néptömeget a zabola- és vigasztól megfoszták, olly mentségeket hozhatnak föl, miilyenek ma nekünk nincsenek. Midőn ők a korukbeli fényes társaságokat istentelen gúnyolódásaikkal mulattaták, nagyobb része azon véleményben volt, hogy csak válogatott köröktől hallgattatnak, s akarták, hogy a religio csak tovább is ámítsa a köznépet. Hogy ez igy lenne, semmi nehézséget sem találtak akkor, annyira mérbetlennek tetszett a hézag, s az elválasztás annyira általánosnak a felsőbb s alsóbb osztályok közt. Mi magunkat többé illy csalódásokban nem ringathatjuk. Ha most azt mondanék : religio szükséges a köznépnek, esztelenséget állítanánk, minthogy senki sem találkoznék, ki a pórnéphez tartoznék. „Az előkelők mindent tudnak, a nélkül hogy azt tanulták volna,“ mondá hajdan egy komikus költész: mi mind előkelők levénk már. Vá- laszatok tehát hirdessétek fönnen, hogy az egész vi') SJon de 1705. — í) Essais, liv. II. eh. 12.