A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kinyilatkoztatott religio
8 szolgál ezeknek alapul. „Hazám javáért mondom — szavai a jeles Portalisnak egy nevezetes beszédében — a jelen és jövő nemzedék boldogságáért mondom : a politikai rendszerré alakított túlságos skepticismus, a religio ellen törő szellem . . . közelebb áll a barbársághoz mint gondolnék.“ De ha egyedül a religio ama biztos út, mellyen a nemzetek nagyok- és erősekké lehetnek, hol ama hatalom, melly lényege - és szerkezetében pontosan meghatározván a religiot, ezt az emberi nemmel közölje? Az ész — mondják olly sokan — az ész ama hiú és büszke királyné, ki Descartes-től fogva gyakorlott fő-uralmáról nem akar, nem mondhat le semmi ürügy alatt. — Hogy ezeknek minden kitérés nélkül egyenesen feleljünk: az észt, mint a religioi igazságok állítólagos kútfejét vagy tisztán és önmagában, vagy más idegen elemmel vegyítve tekinthetjük. Ha ezen utolsó eset fól- tételeztetik, tettleg megismerjük, hogy az ész magában véve nem tartathatik religioi - igazság kntforrásaul. Nem, nem, a tiszta ész — harsogtalak az észnek istenitői — a tiszta ész ama kútfő, melly bői a népek reli- gioja merítendő. — Ám legyen : tekintsük ezen, tiszta észt, vagy egyes egyénben, vagy többekben az időnek múlt - jelen - és jövendője szerint. Ha areligio bizonyos előttünk éltegyes egyéntől származtatik, önként az következik, hogy ezen egyes egyén nagyobb fogékonysággal, élesebb elmével és mélyebb belátással birt mint mind azok, kik vele egy időben vagy később éltének ; ebből nemde ismét az következnék, hogy a későbbi nemzedékeknek velünk együtt első és fő kötelességük, ezen egyes egyén bálványképe előtt arczra borulva tehetetlenségünk mély érzetében porig megalázódni? Ámde ez-e a kérdés? Legyen a felelet állító vagy tagadó. Tegyük hogy állító felelet adatik: ekkor a mint megneveztetik azon szerencsés egyes egyén, ki egyedül az észt követve nyújtott a népeknek religiot ; tegyük hogy a felelet tagadó,
