A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kath. egyház és proselytismusa
173 Ezen ellenvetés csak számtalanszor ismételt rágalom. Mi tiszteljük a szenteket, mert az Isten is tiszteli őket, mint hív szolgáit, kik a rájok bízott talentumokkal gazdagon nyerekedtek. „Ha valaki nekem szolgál, azt atyám tisztelni fogja.“ mondja az Ur. >) Ezen ígéret bizonyára teljesedésbe megy a szentekben. Ha tiszteltetnek a földi hősök, bizonyára tisz- teltethetnek a mennyei hősök is, ama férfiak, kik a legveszedelmesebb küzdelmet győzedelmesen kiállák önmagokkal, az ördöggel és a világgal. A szentek többet mívelének csöndben, mint a hódítók a csatatéren. Hasonlítanak ők a velőhez, melly látszólag nem egyéb renyhe és tehetetlen anyagnál, de még is lényege a legnemesebb nedvnek, és legszükségesebb föltétele az életnek. De mi segítségül hívjuk őket közbenjárásukért is, mert mi azon képzelettel meg nem barátkozhatunk , hogy a szentek , kik itt minden idejöket s erejöket felebarátok javára szentelték, innentúl egyszerre minden részvéttől megfosz- tassanak; mi katholikusok el nem hihetjük, hogy a szülőket gyermekeik, a fejedelmeket alattvalóik innentúl többé épen nem érdeklik; mi ama protestáns képzeletben, miszerint a mennyország a földtől egészen elzáratik, nem osztozhatunk ; mert illy tekintetben a mennyország nagy társasági teremkint állana előttünk, mellynek lakosi vigadoznak és jól élnek, de barátjaik és ismerőseik felől — kik vágyva néznek ezen dicsőség után, és ama jámborok között valamelly jó barátban bíznak, ki az ünnep-adónál közben fog járni érettök, mivel igy reményük, hogy könnyebben meghallgattatnak, mintha ismeretlen létökre személy szerint folyamodnának az ünnep urához — semmit nem aggódnak. Nem emlékeztet-e illyetén képzelet a mennyországról és ennek lakosairól ama pogány mesére, miszerint a holtaknak Lethe folyó-vizéből kellett in0 Ján, 12, 26.
