A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kath. egyház és proselytismusa
149 itélŐszéke elébe vivék. Ez egyenlőnek találván igényüket, rendelő, hogy a gyermek, melly fölött vitatkozának, kettévágatnék, és mindegyiknek egyegy fél adatnék, melly határozatot a tettetett anya helyeseié illy felkiáltással: Ne legyen sem enyém, sem tiéd, föl kell azt vágni. Ekkor az asszony, kinek a gyermeke élt, mondá a királyhoz ; mert anyai szíve megindult gyermeke fölött : Óh uram ! add neki az élő gyermeket, és ne ölesd meg azt. Ekkor válaszolá a király,' és mondá : Adjátok ennek élve a gyermeket, és ne öljétek meg azt ; — mert ez anyja >) — '29. §. Midőn tehát a kath. anyaszentegyház azt állítja. „Az anyaszentegyházon kívül nincs üdvösség“ ekkor semmi újat, sem hallatlant nem cselekszik, ő csak Krisztus, az apostolok, és sz. atyák példája szerint cselekszik. Azonban a protestánsok azért kárhozta- tásivágy-, szeretet hiány-, és türelmetlenségről őt nem vádolhatják, mert ők, régibb időkben, midőn még az egységre valamit adtak, épen ugyanazt tevék, és az időnkbeli protestánsok is, habár többet beszélnek is a türelemről, mind a mellet hallgatásuk által tudatják, hogy a kath.anyaszentegyházat hibásnak tartják, mellybe átmenni annyi volna, mint az igaz hittől elesni, melly bizonyára az örök üdvösség elvesztőt vonja maga után. Még egyet, a kath. anyaszentegyház csak az önvétkükből elszakadtakat terheli átokkal, soha azonban az ártatlanul tévedőket, és hivatkozom az egész józan emberiségre, valljon ezért az anyaszentegyházat szeretet- hiányról vádolhatjuk-e ? s valljon nem kell-e igy nyilatkoznia szükségkép, hacsak önmagát eltörleni, és azon hibákat, mellyek miatt hajdanában tőle elszakadtanak magáénak elismerni nem akarja. 30. §. Ámbár pedig a kath. anyaszentegyház az ártatlanul tévedőket, habár külsőleg tőle elváltak is, szívok jó indulatáért övéi gyanánt tekinti, van mégis I) Kir. III. 3, 26, 27.
