A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

A kath. egyház és proselytismusa

kath. egyháznak sem tornyot, sem harangozást nem enged meg, mint egy Holsteinből érkező szózat az 1842-diki „Freihafen“ nek 280-dik lapján tudatja, egészen nyíltan írja : „Az anyaszentegyházon kívül nincs üdvösség. Helyben nem hagyhatnék, ha valaki mieink közül a kath. vagy református egyházba általmenne ; mert nálunk vagyon a legkiválasztottabb egyházi intézkedés, azonban előbb megengedhetnők, hogy zsidókká lennének, mint, hogy a mieink közül némellyek valamelly rationalistika községgel egyesüljenek, jóllehet különben az polgári törvényekben halál-büntetés alatt megtiltatott“ •). Vitthöft tanácsnoknak az inquisitio áldozatjává kellett vala lennie, az általa kiadott egyházi beszéd miatt: Higyetek, a mit hihettek, és könyörületességet, és szeretetet gyakoroljatok. Theremin ur egyházi beszédében mondja : „Másokat elkárhoztatni mindenesetre van jogunk, mert irva van: A ki nem hisz, az már megitéltetett, és miért nem kárhoztatnók azokat, kiket az Isten maga elkárhoztatott“ 2).

Elvers ur, göttingai tanító egyenesen megvallja, hogy a katholicismus lélekveszélyest foglal magában, s azért az ahoz való áttérés protestánsokra nézve fölötte kétséges, mert az őket örök üdvösségöktől megfoszthatná. „Mert mi is (valamint Luther) a kath. anyaszent- egyházbani veszélyeket félre nem ismerhetjük, és egyedül a hit állal való örök boldogságbani szilárd reményt ezen egyházban tanítatni, vagy táplálni sehol sem látjuk; kötelesek vagyunk, protestáns őseinkhez hasonlóan megmaradni azon tételnél, nem, hogy a katolikusok mindnyájan örökké elkárhoztatnak, (illy borzasztó bírói ítéletet soha sem merészeltünk magunknak tulajdonítani) azt azonban igen, hogy a protestáns, ki tulajdon egyházát elhagyja, és a kath. hitet veszi föl, a helyett hogy az igazi evangelika hitet kifürkészné, és

i) Einige Winke und Warnungen etc. Kiel 1S20. — 2) Predigten II. Bd. Berlin , Diinker , 1SI9.,

XII. évfolyam. 10