A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kath. egyház és proselytismusa
96 igaz egyház, a protestantismus elhunnyászkodva egy lépést se tesz, hogy a pápaság szörnye mindent megrontó ragályának gátot vessen. Önmaga édes honunk — Bajorország *) is a pápaság körmeinek martaléka lön ismert róm. küldöttek által ; és — egy protestáns kebelét sem hevíté a könyörület melege, hogy a pápaság elleni óvakodásra intene s ragályos hatásának ellene dolgoznék. Egész kilencz századon át kelle Bajorországnak a róm. szolgaság rablánczait csörtetnie a nélkül, hogy ezen idő alatt csak egy protestánsnak is meglágyult volna szive e rablánczok összetörésére. Az ágostai vallástételben megvan mondva „Tanítjuk, hogy az egy, szent-egyház örökké fog állani.“ Ha nem hibázunk e szó alatt „örökké“ annyit akarnak jelenteni: a protestantismusnak, nevezetesen a Lutherféle felekezetnek mint az egy és szentegyháznak (mert egymást, talán a kath. egyházat,az ágostai vallástéte 1 nem gondolhatott, miután ettől elpártolt) nem csak az 1517 év után hanem az előtt is mindenkor kellett lennie, különben nem „örök.“ Már ha a protestáns, nevezetesen a Lutherféle felekezetnek — symbolikus könyveinek szózatánál fogva, mellyek csalhatlanok, mellyek hiba nélküliek, mert a prot. néptanítók azokra esküdni köteleztetnek, örökre egy és szent egyháznak kellett lennie, szabadjon kérdeznünk, ezen egy és szent egyház, ama századokban, mellyekben a pápaság szörnyének ragálya mindenütt elharapódzott, ugyan miért nem veté magát e ragályos járványnak útjába, s nem ontá vérét, s nem áldozá föl életet, hogy az Ur parancsának eleget tegyen, hirdetvén saját, azaz : az Ur igaz evangeliomát? Miért tekinti azt a protestantismus jelenleg elmulaszthatlan kötelességének, hogy a kath. hit elterjesztésének, mint ollyannak, melly tévelyes, akadályt gördítsen útjába? Ugyan mi oka még ma is az aggodalom- és jajveszékelésnek, ') A szerző bajorországi.
