A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról

54 szuságával, és tovább tartóztattunk, mint szükséges vala. Azért beszédünknek ha nem szemérem, legalább az idő véget vetni parancsol. Megemlékezzetek azon­ban az Apostolról, ki egykor éjfélig hirdeté az Isten igéjét. „Vajha — hogy szavaival éljek — eltűrnétek egy kevéssé balgatagoskodásomat, mert isteni bun­yós ággal szeretlek titeket“ ')• XIX. Fiaim, ki tanít meg benneteket a jövendő haragot kikerülni? Mert senki haragra nem méltóbb, mint a barátságot színlő ellen. Judás, csókkal árulod el az ember fiát, egyetértő ember, ki velem együtt édes eledelekben részesültél, a tálba velem együtt mártottad kezed? Nincs neked részed azon imában mellyet Atyjához bocsát, mondván: „Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekeszneku 2). Jaj nektek, kik nem csak a tudomány, de a tekin­tély jelelte hivatalokat is magatokhoz ragadjátok : ma­gatok sem mentek be, azokat is, kiket be kellett vol­na vezetnetek, sokfélekép gátoljátok. Mert nem nye­ritek, hanem elragadjátok a kulcsokat. Kikről panasz­kodik az Ur a látnok által: „Magok uralkodtak de nem akaratomból: fejedelmek voltak, de nem is­merém el őket!“ 3). Honnan illy nagy elsőbbségérti buzgóság, honnan a nagyravágyás illy nagy szemte­lensége, honnan az emberi vakmerőség illy nagy dő­resége? Merészeli-e valaki közőletek valamelly földi fejedelem parancsa nélkül, vagy épen tilalma mellett hivatalait elfoglalni, javadalmait elragadni, vagy ügye­it rendezni? S ne is véld, hogy Isten azt, a mit há­zában haragja edényitől — mellyek veszedelemre va­lók — megkímél, helybenhagyja. Sokan jőnek ugyan, de vizsgáld, ki hivatik. Nézd magát a rendet, az Ur beszédjében : „Boldogok — mond ő — a tiszta szí­vnek, mert ők meglátják az Istent“4). És azután: 0 Kor 2. lev. XI. 1. — 34. -2) Luk. XXI1Í 34. - Ozeás VIII. 4. — 4) Máté V. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom