A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról

40

ni a magtalant, ki nem szül, és az özvegygyei jót tenni nem akarni, a lelket elhanyagolni, s csak a testről gondoskodni, hizlalni s táplálni a romlandó testet, melly kétség kívül rövid idő alatt a férgek eledele leend. Mert kincset szomjazni, s fukar lenni — mi annyi mint bálványozni — vagy a hiúságnak tömjénezni, ki nem tudja, hogy az elvetemült lélek jele ?

Ámbár pedig néha tán nagyok s kellemesek is miket a világ az őt kedvellőknek nyújt, de ki nem tudja hogy mulandók azok? Bizonyos, hogy mind ezek csak rövid ideig tartók, és még végok is bizonytalan, gyakran még éltünkben elhagynak, mert holtunk után soha sem követnek. Ugyan is : mi bizonyosabb a halálnál, s bizonytalanabb annak órájánál ? Nem könyörül a kolduson, nem féli a gazdagot, nem kegyelmez senki nemzetségének, nem életmódjának, nem végre korának, csakhogy az öregekre nézve ugyan az ajtó előtt, az if- jakra nézve pedig lesben áll. Szerencsétlen tehát, ki ez élet setétségében és csalárdságában bízván hasztalanul fáradozik, s észre nem veszi, hogy mind ez perczig tartó gőz, s legnagyobb hiúság. — Elnyerted végre nagyravágyó a rég óhajtott méltóságot? tartsd meg magadnak; megtöltötted pénzes ládáidat? vigyázz el ne veszítsd; bő termést hozott földed? rontsd el csűreidet, hogy nagyobbakat építs; változtass meg mindent, s igy szólj lelkiedhez: több évre eltétetett javaid vágynak; mert leend, ki mondani fogja : Bolond ! ez éjjel számot kívánnak tőled lelkedről, és a miket szereztél, kié lesznek? ').

És vajha csak az összegyűjtött javak vesznének el, és ne veszne el gonoszabbul maga összegyűjtőjük is! Türhetőbb volna ugyanis veszendő, mint vesztő munkában fáradozni! Most pedig a bűn zsoldja a halál, és ki testben vet, a testből fogja aratni romlását; mert cselekedeteink nem enyésznek el, mint látszanak, ha0 Luk. XII. 20.