A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról

3G

rökre készséggel szolgálnak. Ezek igy lévén engem csak egyben sem elégíthettek valaha ki, minthogy sem a szem a nézést, sem a fül a hallást meg nem elégli; s vajha vizsgálódás közben néha az egész test szemmé, vagy ebéd közben minden tag torokká változnék ! s te

még azon csekély vigasztól is, mellyet úgyszólván koldulok, meg akarsz fosztani? Ezt monda: s dühös haraggal távozván ; megtartom — monda — s még sokáig megtartandom.

Az észnek pedig a sanyargatás hozza meg értelmét; s ezen munkának majd nehézsége tűnik ki, majd képzelt könnyűsége hiúsul meg. Mert látja az emlékezetet tele ocsmánysággal, látja még bővebben folyni be a különféle tisztátalanságot ; látja hogy a halál előtt kitárt ablakok be nem zárathatnak; és hogy a kormányzó akarat, mellynek sebeiből folyt ki minden rósz nedv, még lankadtan viszi uraságál; látja végre a lélek magát megfertőztetve, s pedig nem más, hanem a maga teste által, sem nem mástól, hanem magától. Pedig valamint az emlékezet, melly bemocs- kítatik, úgy az akarat, melly mocskosít, a lélekéi ; végre egész maga nem egyéb, mint: ész, emlékezet, s akarat. Most pedig kitűnik, miszerint mind az ész kevesebbel bir mintegy vak, ha ezeket eddig nem látta, vagy minden esetre erőtlen, ha megismerte ugyan a dolgot, de mérsékelni nem bírta ; mind az emlékezet nem kevésbbé undok, mint bűzös ; mind az akarat gyönge, és iszonyú sebekkel van mindünnen borítva. Azonban hogy mindazokból, mikkel az ember bír, mi se maradjon, maga a test is fölzendül ellene , s mindegyik tag, mind megannyi rés, mellyen a halál a lélekhez juthat, s folytonosan nő a zavarodás. VII.

VII. Hallja tehát minden illyen lélek, és hallgassa bámulva s csudálkozva azt, ki ezt mondja: Boldogok a lelki szegények, mert az övék mennyeknek or-