A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról
32 gyógyír a fájdalomra. Mert kinek kezei nem lesznek, nem is emelheti szivét, s kezeit az égre : hanem mindenkinek, ki éltében meg nem tér, szükségkép ön magában kell örökké maradnia. De milly önmagában? Miilyenné tette magát ez életben, miilyennek találtatik, midőn kiköltözik ez életből: ha csak talán néha roszabb nem lesz, mivel ki rósz, jobb soha sem leend. Mert fölveszi ugyan egykor azon testet, mely- lyet most letészen; de nem bűnbánatra, hanem büntetésre. Akkor t. i. maga a bűn és, a tett mintegy hasonló sorsban látszanak osztozni, hogy valamint a bűnért mindig lehet szenvedni, s nem lehet soha eleget tenni: úgy a testben sem lehet soha végok a kínoknak, sem maga a test a kínok alatt meg nem semmisülhet. Méltán is leend szigorú az örök boszú, minthogy a vétek soha el nem töröltethetik, sem a test lényege el nem enyészik, ne hogy egyszersmind a testnek sanyargatása is megszűnjék. Ezeket, ked- vesim, ki rettegi, kerüli; mert ki föl sem veszi, be- léjök esik. Y. Hogy tehát visszatérjünk azon szóhoz, melly- ből kiindultunk, valóban hasznos szivünkbe szállanunk, minthogy ez azon út, mellyen megmutatja nekünk dicsőségét , ki olly nagy buzgósággal hívja oda vissza a bűnösöket. Azonban ne tűrjük békével a belső féreg mardosásait, ne is engedjük magunkat valamelly veszedelmes lelki keserűség, és ártalmas puhaság által reá- hiratni, hogy jelen bajunkat magunk előtt titkolni törekedjünk. Legjobb akkor érezni a férget, midőn el lehet ölni. — Mardosson tehát most, hogy elveszszen, s lassankint mardosva szűnjék meg mardosni. Rágja most a rothadtságot, hogy rágva megemészsze, s egyszersmind maga is megemésztessék nehogy a halhatatlanságra tápláltassék. Az ő férgük meg nem hal, és az ő tűzök el nem oltatik ') mond Esaiás. Ki fogja kiál- 1 1) Esaias LXVI. 24.