A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról
30 lékony édességet nyujta. Ki az közölünk kedvesim ! ki ezen külső ruhát, melly testét födi felette nem utálná, ki tüstént le ne tenné, s boszankodva el nem vetné ; ha hirtelen rút nyállal bekenve, s fertelmes piszkokkal bemocskolva szemlélné. Tehát ki nem a ruhát, hanem önmagát belől a ruha alatt illyennek találja: annyival inkább fájlalja, s iszonyodjék; mennél közelebb tűrí, mitől irtódzik. Mert nem vetheti el a megfertőztetett lélek önmagát; mint elvethetni a köntöst. Végre ki olly béketűrő közölünk és erős; hogy ha talán (mint Mária — Mózes húgáról olvasható) testét hamarjában poklosságtól fehérleni ') látná, nyugodt szívvel megállhatna, s hálát rebegne a Teremtőnek? Pedig mi egyéb ezen test, mint romlandó köntös, mellyel magunkat takarjuk. Vagy mi egyébnek kell ezen testi poklosságot minden igaznak tartania; mint atyai fenyítés vesszeje — sa szív tisztításának? Annak szorongattatása iszonyú, s méltó oka van a bánatra, ki silány kéje álmából fölébredve megkezdi ismerni belső poklosságát, mellyet maga sok törekvéssel, s munkával keresett magának. Mert noha senki sem gyűlöli testét, de annál kevésbbé gyűlölheti a lélek önmagát. IV. De talán megindítnak valakit a zsoltár ama szavai : A ki szereli a hamisságot gyűlöli lelkét 2) én pedig mondom gyűlöli testét is. Avagy nem gyűlöli-e, mellynek naponta növeli a pokol büntetését megkeményedett , s bánatnélküli szive által halmozza a harag napján ? Egyébiránt ezen mind lélek, mind test iránti gyűlölet nem az indulatban, hanem inkább a következményben tapasztaltatik. így gyűlöli t. i. a dühöngő őrült is öntestét, midőn elaluván benne az ész világa, ön magát megölni akarja. Már pedig lehet-e nagyobb őrültség, mint a szív megátalkodottsága, és a vétekben megrögzött akarat? Ez ugyan is szentségte0 Mózes 4-ik könyv. XII. 10. — 2) Zsolt. X. 6.
