A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról
28 Ha hazugságot beszélünk az épen sajátunk. De talán akkor is a mi szavunknak s nem az Úrénak fog tartatni ; ha azokat keressük, mellyek mieink, nem mellyek Jézus Krisztuséi. Azonban ha az Isten igazságát hirdetjük is, sikert még is egyedül tőle kell reményleni, tőle kívánni : hogy szavához kegyelmét adja. Intünk tehát benneteket , hogy ezen benső szózatnak nyissátok meg a szív belsejét, miszerint inkább az Istent törekedjetek belül ; mint az embereket kívül, hallgatni. Mert az a magasztosság- és erénynek szózata, a lélek pusztaságát megsemmisítő, titkait vizsgáló, hanyagságát elűző. II. Valóban nem is szükség törekedni, hogy ezen szónak hallásához juss, inkább munkába kerül füleidet úgy bedugni, hogy ne halljad ; t. i. ezen szózat maga ajánlja, s tolja föl magát, nem is szűnik meg egyesek ajtaján kopogatni. Végre 40 esztendeig — mond — szenvedek unalmat e nép miatt, és mondám : állhatatlan szivii nemzetség ez ')■ Most is közel vagyon hozzánk, most is szól, s nincs, ki hallja; most is mondja: ezek állhatatlan szivüek, most is kiáltozza a bölcseség az utczákon: térjetek magatokba elpártoltak. Ez t. i. kezdete az Úrhoz szólásnak , s úgy látszik : ezen szózat mindazoknál, kik magokba térnek, előre munkálkodott, nemcsak visszahíván; de visszavezetvén, s önmagok elébe állítván őket. Mert nemcsak hatalmas szózat, de fény - sugár is, melly megismerteti egyszersmind az emberekkel vétkeiket, s megvilágosítja a sötétség rejtekeit. Ezen belső szózat s fény közt pedig semmi különbség nincs, minthogy az Istennek egy s ugyanazon fia mind az Atyának igéje, mind a dicsőségnek fénye; de a lélek lényege is, melly a’ maga nemében ugyan szinte szellemi és egyszerű minden érzéki megkülönböztetés nélkül, úgy egész, — ha mégis egésznek mondani szabad, — >) Zsolt XCIV. 10.
