A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Husz János
338 volt bizonyítva, mitő azonban — természetesen—mint a többi őt megelőző, és követő eretnekek elismerni nem akart. Hogy pedig tanait olly férfiak mint D’ Ailly, és Gerson, mint hibásak- és hamisakat félre vetettek, nem tett reá más benyomást, mint hogy személyüket gyalázta, valamint a zsinatot is, mi kitetszik Csehországba küldött leveleiből, de ez által csak elfogultságát, és hitvány jellemét árulta el. Húsz megégettetése még kevésbbé lesz feltűnő, ha ide gondoljuk, hogy Gerson halálos büntetést kívánt hozatni azok fejére, kik a zsinat rendeletéinek ellenszegülnek, lennének bár pápák vág) tábornokok. Végre Moshem is elismeri, hogy Húszban egy jellemző vonása az eretnekségnek igen világosan feltűnt, melly már némikép maga is halált érdemelt, ez pedig megátalkodottsága, mellynél fogva magát az egyház Ítéleteinek alávetni vonakodott '). !) Moshem szavai im ezek: Haec licetomuia sic se habeant, ima tamen, fateor, haeretici nota in Husso apparet, propter quam ex hnjus aetatis opinione cum specie C?0 quadam juris cordemnari polerat: Inflexibilis nimirum obstinatio, quam ecclesia Romana etiam in illis, qui leviter tantum errant, pro gravissima haeresi habere solet. Jubebatur Hussus a concilis, quod universalem repraesantare putabalur 0?!) ecclesiam, admissas culpas confiteri et errores ejurare. Negabat ille pertinacissime, se hoc facturum nisi erroris convinceretur. Igitur ecclesiae catholicae resistebat: ecclesiam sententiae in ipsum latae rationem reddere volebat: denique falli posse ecclesiam, non obscure perhibebat. Haec certe magna sunt crimina et intolerabiles haere - ses. Verum enim ecclesiae filium decet judicium et voluntatem suam matris voluntati ac judicio sine omni exceptione subiicere, atque firmiter credere, eam nullo modo errare posse. Nempe Plinium a multis saeculis ecclesia romana sequitur, qui Epist. d. X. 97. p. 495. Perseverantes, inquit, duci jussi. Neque enim dubitabam, qualecunque esset, quod faterentur, pervicatiam certe et inflexibilem obstinationem debere puniri. ‘FJo. baur. Moshernii Inst Hist. EccI- antiquae et recen. libri IV. editio altera Helmstadii p. 538.
