A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Husz János
326 judici competenti, et ecclesiastico, de hujusmodi personarum erroribus inquirere, et alias contra eos debite procedere, eosdemque punire quantum justitia sva- debit, si suos errores revocare pertinaciter recusaverint, etiam si de salvo conductu confisi, ad locum venerint judicii, alias non venturi ; nec sic promittentem cum fecerit, quod in ipso est, ex hoc in aliquo mansisse obligatum.“ ') Bármilly elfogult keblű legyen is az, ki e határozat taglalásába ereszkedik, szem előtt tartva mind- azáltal a helyes magyarázás szabályait, még sem lesz képes abban föltalálni azt, mit egy két iró, a szenvedély tüzétől elragadva, ott föltalálhatónak vélt, és a vég elemezésben az fog kitűnni, miként az idézett határozatban egyéb nem foglaltatik, mint; hogy a zsinat rendeletéi- és Ítéleteiben független minden más hatóságtól , s hogy áltáljában eljárásaiban semmi világi hatalom, különösen pedig bármilly védlevél sem gátolhatja. Nyilván kimondja, miként semmi fejedelem sem képes a zsinat ítélete alól fölmenteni valami eretneket; mert nincs, nem lehet kötelesség, melly elég erővel birna valakit az igazság kiszolgáltatásában gátolni. Továbbá a zsinat határozatában még az is foglaltatik, hogy köteles minden fejedelem megtartani ígéretét, melly hatalma körét túl nem haladja, s nem ellenkezik más hatalmasság jogaival, és csak igy ha a magáét megtevé vcum fecerit quod in ipso eslu ment minden más kötelességtől. Szó sincs itt tehát ama botrányos rendeletről , mellyet vádlólag hoznak föl elleneink. E vádra az egyháznak azon hamisul tulajdonított határozat adott alkalmat, mellyet Von der Hardt említ először a zsinat 19-dik ülésének rendeletéi közé sorolva, ez egyszerű szavakkal: „Huc quoque pertinere videtur decretum speciale de salvo conducto.“ S már ez okvetetlen kételyeket támaszt, mert szükséges lett volna némi cri0 Acta conciliorum. Parisiis 1714. t. 8. p. 462.
