A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Az árva imája

Mint szemérmes rózsa fejlő Keblirűl,

Föl magasba harmat gyöngye Elröpül :

Hő mellemből szende hangok Árja kel

Ima szárnyakon sietve Égbe fel:

Hogy bék-élve fűzze egybe Föld népét

Vallva szívből Krisztus égi Szent hitét;

S lengjen áldás, s közszeretet E hazán,

Hogy viruljon ő is annyi Vész után.

Az árva imája.

A messze kékellő hegyek Magasztos ormai Mögé vonultak már a nap Halvány sugárai;

S a váczi temető fölött,

Az esti szürkület Halotti gyász lepel gyanánt Busongva lebegett.

A sírok halmain komoly,

S bús csönd uralkodott, Maga a nagy természet is Epedni látszatott.