A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Gondolatok
256 dós és tudományos volna, talán épen semmivel sem; — annyira többéiért) a jóság a tudománynál ! Vágynak pillanatok, mellyekben az élet unalmassá válik. Némi megcsalt remény, váratlan eset beho- mályosítják lelkünket, mint a meleg lehelet a tükröt, mellyben minden tárgy elromlik s elrutúl. De a bölcset ez le nem veri; ő azonnal tud találni indokot új reményre, azonnal eltűnik lelke tükréről a köd, melly azt ellepé, — és ime az egész természet élénkebben s szebben mutatkozik neki. A szántóvető gabonája egy részét földbe veti, s abból bizalommal vár a legközelebbi nyáron bő aratást; — és mért ne vetne tehát az ember jó cselekedeteket az idő barázdáiba, mellyek bölcseségtől vettetvén észrevétlenül virágzanak föl az örök életre. Az igaz gyöngy a tenger mélyében terem; az arany és gyémánt kerülik a nap tekintetét : úgy az erény szereti magát titkolni a halandók előtt, és ismeretlenül rejtekében gyűjti a boldogság maradandó kincseit a jelenben , és vet a jövendőben. A két legszebb dolog, mit ismerek, szokta mondani egy bölcs, a csillagos ég fejünk fölött, és az erényes cselekedet érzete szívünkben. Az ember élte hasonló a sakk játékhoz, mellyben mindenki megtartja rangját tulajdonsága szerint. Vége lévén a játéknak, király, királynő, gyalogok, lovagok , futnokok, különbség nélkül mind egy zacskóba tétetnek.
