A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Értekezés kath. egyház nevezetről

247

a tulajdon értelemben vett katholika egyházra és templomra fog gondolni. Annyira igaz, miszerint maguk elismerik s érzik, hogy nem katholikusok; midőn azonban szónoklataikban, irományaikban, hirdetményeikben a dicsőséges katholikus nevezet után mégis vágyódnak, anélkül, hogy észrevennék, legszebb tanúságát adják a romai egyház igazságának.

De ez még állításomra nézve kevés. Hozzá adtam, hogy ama felekezetektől bitorolt nevezet őket alakszerűén kárhoztatja. íme ezen gondolatnak fölvilágosítá- sa. Maguknak a felekezeteknek, hogy ezt az örökké- tartandóságtól elválaszthatlan nevezetet magukévá tehessék, először a láthatlan egyház rendszeréhez kellett szítniok, másodszor pedig minden régi felekezetek- keli közösülésöket nyilvánossá tenniök. Már pedig, mint fölebb megmutatám, láthatlan egyház és katholika egyház két ellenkező s egymást lerontó fogalom ; más részről pedig nem vették észre, hogy ama különféle felekezetekkeli közösülésök által magukat gyalázatba keverik, azoknak hibái, még inkább pedig utálatosságai s fertelmességei miatt, mellyekre nézve magukat a kár- hoztatásra méltókká tették. Nem vették észre, hogy midőn azok mint igazság és élet nélküliek egymásután eltűntek, maguk fejére is hasonló, s már hozzájok közelítő sorsot jövendöltek , kik szinte igazság és élet nélkül szűkölködnek. Nem vették észre, hogy azon régi felekezetek, ama tisztesőskor, s mint ők szokták nevezni: amaz arany századok átkainak és kárhoztatásai- nak tárgyai, mellyekben az ő tisztaságában s épségében virágzott az egyház, s mégis azt mondják, hogy ehez tartoznak, s ennek tanítását követik.

De mi a szerencsétlen reformatio után keletkezett különféle felekezeleknek gondatlanságát még inkább kitünteti, az : hogy midőn egy részről a katholikus nevezetet maguknak tulajdonítván az ős felekezetekkeli közösödésöket hánytorgatják, más részről alig hihető