A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Sz. Athanasius beszédje az eretnekek ellen

10 Szóljunk továbbá Novátus azon szennyes s tisztáta­lan emberről, ki magát tisztának tartja, és a bűn­bánatot roszalja. Nem hallottad a legjobb és ember- szerető urat a látnok által mondani : Nem akarom hogy az istentelen haljon meg, hanem hogy tér­jen meg az ő útjairól és éljen '). És ismét a nagy Jóbot: Mi az ember hogy magát tisztának állít­hassa ? s igaz legyen ki asszonytól született2). És hogyan felelt az Úr az apostoloknak kérdeztetvén tőlök : hányszor kell megbocsátanunk minket sértő atyánkfiának? hétszerig-e? Nem hétszerig, mondá, hanem hetven hétszerig; s igy hogy többszöri ismét­lés- és kiegészítés által mindenkor fónáll a bűnbá­nat. De nem azért, hogy ezeket hallva a vétekben megmaradjunk, távol legyen, hanem inkább hogy a legjobb és emberszerető Isten jósága mutattassék meg. A nagy Esaias is Jeruzsálem városáról szólván mond- jar: Halljátok egek! és értsd meg föld: mert az Úr szól: fiukat, neve'ék, és fölmagasztalám őket, ők pedig megvetének engem 3) és a többi. Láttátok atyámfiai. Annak utána fenyegetődzve teszi hozzá: Mosdjatok meg, tisztuljatok ki, hordjátok el go­nosz lörekedéseiteket4). És még Péter is, — kér­dezvén az Úr tanítványaitól: Kinek mondják lenni az emberek az emberfiát? fe'elének: nemeiigek ke­resztelő Jánosnak, némellyek pedig Illésnek, né­metig ek pedig Jeremiásnak, avagy egynek a lát­nokok közül. Mondá nekik Jézus: ti pedig kinek mondotok engem lenni? felelvén Simon Péter mon­dá: Te vagy ama Krisztus az élő Istennek fia. Felelvén pedig Jézus mondá neki: boldog vagy Simon Jónás fia, mert a test és vér nem jelen­té meg ezt néked hanem az én Atyám ki meny­iig ekben vagyon. Én is mondom neked, hogy te ') Ezek. XVIII- 23. — 2> Jób XV 14. — 3) Esai I. 2. — 4) Esai. I Ifi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom