A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Aphorismák a christianismus ugyanazonsága fölött
121 plomaik, s mi tanaikat csak a sz. atyák irataiból ismerjük. III. Az egyház nyugalma még nem vala biztosítva a zsidók ellenségeskedései ellen, midőn egy sokkal hatalmasabb ellenfél — a pogány Róma lépe küzd- térre vele megvíandó. A romaiak elejénte megtartották a keresztények — mint zsidó felekezet iránt a türelem szabályait. De midőn látnák, hogy a zsinagógától elszakadtanak, sem az athenei, carthagoi, romai pogány templomokban menedéket keresni nem valának hajlandók, készüle a politica, .őket, mint isteneik ellenségeit s a nyilvános rend bontóit, elnyomni. A keresztényeknek a leghatalmasabb lényrőli tiszta s magas képzete messze elterjedt a közönséges tömeg nyers fogalmai fölött a pogányok közt, kik nem valának képesek fölfogni, mit gondoljanak egy szellemi Istenről, ki sem testi alakban vagy egyéb látható jel által nem ábrázoltatik, sem az áldozat szokott pompájával nem tiszteltetik. E mellett nem a legkedvezőbb hírek szállongtak a keresztény gyülekezetek felől. Yádolák ugyanis a keresztényeket, hogy egy újonnan született gyermeket tetőtől talpig liszttel behintve szoktak a beavatás mysticus jele (symbol) gyanánt a körükbe veendő megtörtnek (proselyt) nyújtani megöletés végett s az irtózatos tett után megiszszák annak vérét, s kíváncsian vagdalják szét a még vonagló tagokat. Ezt követi a vendégség, mellyben a mértékletlenség az állati gyönyörök ingerét fölébreszsze ; mig végre bizonyos időben az égő lámpák eloltatnak, s az éj sötété a legrútabb tettekkel szentségtelenitetik meg '). Az illy ellenséges hatású közvélemény, s ama kiáltó ellentét mellett, melly a christianismus s az uralkodó nemzeti fogalmak s szokások közt létezett, nem csudálhatni hogy követőit az emberiség ellenségeinek2) *) V. ö. Justinus Mart. Ápol. 1. c. 35. Tértül. Ápol. c.7. 8. 9. — 2) Tacit, ann. 3.
