A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Aphorismák a christianismus ugyanazonsága fölött
118 vétke. À bűn találékony, s csak hamar találtak rést a képmutatók. Azonnal előhivaták a Jézus fóltámadá- sáról hírt vivő katonákat, s pénzzel vesztegeték meg, hogy hazudnák, miszerint a tanítványok, mig ők al- vának, eljöttek, s a holt testet elrabolták légyen. A csalárdság sikerült. A sadducaeusok a nélkül sem nagy hitelt adtak az egész hírnek, mivel véleményük szerint a halottak fóltámadása mese vala A pharisae- usok őrizkedtek arról csak beszélni is, s igy az egész eset csakhamar feledékenységbe ment a könnyenhivő nép között. Jézus megjelenése tanítványinál, mellyről néhanéha hallani lehetett, népmondakint kinevettetett. így jött el pünkösd ünnepe. A tanítványok mindnyájan együtt voltak, midőn égből hirtelen zaj jőve, hasonló a szélvész zúgásához, s a ház ingadozott, hol együtt ültének. És bételének mindnyájan Szent- lélekkel, és kezűének szólani különböző nyelveken *). Milly zavarodás Izraelben! Milly kétesség a nép vezetői között ! — Az irtózatos s Péter által szemükre lobbantott *) gyilkosság napfényre derűit. Mindnyájok szeme láttára követteték el a bűntett. A fólfeszített Jézusbani hit győzedelmeskede. Csaknem háromezer lépett községbe. Jézus elleneinek félelme romboló dühbe ment át. Tömlöczökbe hurczolák az apostolokat, s a keresztények gyülekezeteit szétüzék. Hasztalan! A tömlöczök sötétéből Istent dicsőítő hymnus hangzott föl, s a szenvedők ajkai a vallás vigasztaló szavait rebegték. Világos, hogy Jézus egyháza magasb oltalom nélkül szükségkép már bölcsőjében nyomatik el a zsinagóga rajoskodása által, különösen ha erkölcsi főszabályainak fenségét veszsziik figyelembe az akkor szétágazó vallási nézetek görög avagy syro-chaldai 0 Kor. 1. lev. XV, 12. — “) Apóst. csel. II, 1—4. — 3) Ugyanott II, 23.
