A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Előszó

VIII

különösen szeretett nemzetünk koréból fölmerülni férfiakat, kik áthatva a hon- szeretettől, keresztül történek a megcson- tosult előítéletek sorompóján, s megkezdők az átalakulás nagyszerű, de egyszersmind igen kényes — mert ennek crisisén több nemzetek véreztek el — munkáját: és véreiket a magasba, hova más civilisait népek eljutva, olly bájolón ragyognak, minden áron, nem kiméivé fáradalmat, nem áldozatot, fölemelni, és józonan értett szabadokká tenni törekszenek. Mivel pedig minden igaz boldogságnak talapja erény, ennek pedig nélkülözhetlen föltéte „vallás“: annál mélyebben, annál édes örömestebb üdvözöljük nagyainkat, mennél inkább látjuk őket a vallás szent érzetétől át melegülni. S celebritasink a vallást nem is feledik, hanem ennek anyai karjain akarják elvezetni e nemzetet a boldogság malasztos ölébe. De midőn nemzetünk jövendőjét ollyatén színben szeretjük lelkünk elébe varázslani, minőben jelenik meg egy gyönyörű regg, mikor a hajnal szűz pirulata a nap szelíd fényével olvad össze, és a lég szemünk előtt rózsatengerkint terül el: nem titkolhatjuk el egyszersmind abbeli epesztő aggodalmunkat, mellyet gerjeszt szivünkben a valláslalanságuak naponta komolyabb föllünedezése , s mindennek, a mi szent, megvetése. Ez korunk mirigye! Mellynek