A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
A pápák utazása
8G így választatott pápának a nép egybetódulása közt a VII. Gergelynek nevezett, Toscanából származott Hildebrand. Ő, mint egy magán kívül, leakarta csillapít- ní a kiáltozást, és vonakodott elfogadni ezen méltóságot. Ekkor igy szólt Hugo Candidus : „Az egész nép tudja a veszélyeket, mellyekből az egyházat kimentéd, s mennyire emeléd őt fei.“ S igy, midőn sírva könyörögne a fölmentésért, a választás elolvastatott. Ezután követséget küldött IV. Henrikhez, azon kéréssel, hogy ne erősítené meg a választást ; de Henrik tisztelte az ő nagyleikét, és örvendett alázatos lelkületén. Gergely Romában neveltetett. Mint növendék a német udvart, és francziaországban a legnagyobb főpapokat látta. Állhatatos volt ő, mint a hős, okos mint a tanácsnok, buzgó mint a látnok, szigorú magaviseletében, mert csak egy gondolatja vala; a császár har- czos és buja volt. Amaz a romai néptől, melly minden nagyot csudái, és készséggel gyámolít, mindenben segítettéit; de még inkább a szerzetesektől kiknél élt. A császárt a nagyok rettegték, barátjai, fiai elhagyták, megtámadták, elárulták. 0 a német testületek által akarta védni öröklött nagyságát, Gergely minden nemzetet romai lélekkel kormányozni. Nem sokára választatása után a pápa kijelenté, hogy ő az egyházat nem akarja tovább simonisták, és paráznák által kormányoztatok Simonistáknak azokat szokták nevezni, kik egyházi javaik hűbérbeni bírását vették, vagy ágyastarlásban éltek tovább is. Milly mélyre süllyedetl akkor a clerus kivált a főbbrendü, a többi közt legbizonyosabban kiviláglik a magányba visszatért, boldogult, és szelíd Damiani Péter bibor- nok leveléből, mellyben egyszersmind szigorú társának Hildebrandnak érzékeny lelkismeretségböl majlandi tettéről számot ad. A mit ezen jámbor követ Anselmus luccai püspök (később II. Sándor) társaságában ugyanott tett, mindenkinek emlékezetes marad, ki szent gondolkozásmódot, és hősi bátorságot becsülni tud.
