Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
Szent Gellért
Néked adjuk áí hounkat Ős Árpád-ivadék, Egy a foltét — s néked kódul Látod e nemzedék. Add vissza ős Istenünket, Irtsd ki az uj hitet, Az boldogít, ez elsiilyeszt Hazát és nemzetet!! Endre hallgat ■— és habozva Most Endre nem felel. „Egyet érez így velünk hát“ Vatlia kiált s hunt lehel. III. Ah! de mi az; — kit látni ott A kaján nép között Kiforgatva a szekérből ő talán üldözött!? Jaj! Gellért az , — Csanád lelke A buzgó férfiú, Ki csupádon az égnek élt, Megvetve mi hiú. Nép! hát kebeledbe mért forr A kigyult érzelem , Miként Aetna veszély rejtő Aknában tüzelem? Talán azért mert ő oltá Szüdbe a szent hitet, Hogy itt ember légy , — s sírontúl Elnyerjed iidvedet?
/
