Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
Töredék sz. Basiliusnak a sz. Lélekről irt könyvéből
75 jobbomra. 109. Zsol. a szent Lélek bizonyságot tesz, hogy a fölség székének jobbjára ült , Zsírt. lev. 8,1. mi tehát a tróntársat, az ugyanazoni tisztelet részesét az egyenlőség-pontjáról alábbi helyre sújtjuk le? Mert vélem , hogy a természetnek ezen állama, és öszhangzása mindennemű erősséget, és szilárdságát jelent, miszerint már Baruch Istennek állandóságát és változatlanságát megmutatván igy nyilatkozik : mert te örökké megmaradsz, és mi elveszünk örökre ? a jobb oldal által pedig a méltóságnak egyenlősége jelentetik. Valljon tehát nem vakmerő tény-e az ugyanazoni dicsőítéstől megfosztani a Fiút, mintha kevesbbé tisztelt helyet érdemelne ? VII. De a beszédnek ezen neme o vele idegen, mondják, és szokatlan; ellenben ez: őáltala mind az irás szavaival megegyező, mind pedig a kortársoknál élő. Mi a válaszunk erre? Az, hogy boldogok a fiilek, mellyek nem hallottak benneteket, és boldogok a szívek, mellyek sérelem nélkül maradtanak szavaitoktól. Nektek pedig, kik Krisztust szeretitek, mondom, hogy az anyaszent- egyház mind a két szóval él, egyiket sem veti meg, mintha egyik a másikat megsemmisítné. Mert ha az egyszülött természetének magasztosságát és méltóságának fényét szemléljük, az Atyávali egyenlő dicsőségét bizo- nyitjuk. Ismét, ha megfontoljuk, mennyi jót szerze nekünk, mint vezérle bennünket Istenhez, s mint avatott be bennünket Istennek kegyébe, megvalljuk, hogy ezen malaszt általa és ő benne eszközöltetik nekünk. Tehát e szócska: vele a dicsőítőknek, emez pedig: általa a hálaadóknak jelszavok. De hazudság az is, hogy e szó : vele a buzgóktól nem használtatik. Mert, a kik csak a szokáshoz szilárdul ragaszkodva a régiségnek fönségét a tetsző újdonsággal föl nem cserélék, és az elődöknek hagyományát változatlanul megtartók, mind magányban,
