Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Előszó

Előszó.

Mióta társulatunk keblei a hon boldogságáért lelkesülni bírnak, s ez iránt mindinkább derül és szilárdul a meggyőződés; miszerint boldogság, ennek nemes és valódi értelmében, csak szent hitünk által eszközölhető: azóta nem lebeghete iskolánk előtt más ideál, melleink más óhajoktól nem duzzadhatának, mint e kedves haza fiait azon egyházanyának szivéhöz simulni látni; mellynek üdváldásait valamint őseink tapasztalák a nemzetvirágzás diszszakában szintúgy mint a sors kemény csapásai alatt: úgy most is — mert az emberi természet évezredek után is ugyanaz — egyedül ez képes isteni erejénél fogva az elme és szív legmagasb és legszentebb érdekeit, a boldogság e mellőzhetlen föltételeit, tökéletesen kielégíteni.

Miért a szív lángol, arra törekszik az akarat, oda irányozvák a tehetségek működései. Ez iskola tagjainak idegei sem fesziilhetének más czélra , midőn honi nyelvünkbeni gyakorlataiknak zsengefüzéreit