Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
Beszélgetés az igaz religioról Fénelon s Ramsai közt
20 szeretet elválhatatlan; már pedig a kereszténység tettdolog. Miután ön e tettdolgot kétségbe nem vonja, nincs többé helye a választásnak liitczikkek el-vagy nem fogadása között. A nehézségek, miket ön több példákban elősorolt, mind eloszlanak, ha az elme önhittségétől megmenekült. Akkor könnyen elhiszi az ember, miszerint vannak mélységek az isteni természetben, és gondviselése vezérletében, mellyekbe gyarló eszünk nyomulni nem képes. A végtelen lénynek teremtménye fölfogását sziik- ségkép túl kell haladnia. Midőn tehát egyfelől a törvényhozót látjuk, ki küldetését kétségbe vonhatlan csudatettekkel és olly hatalmas okokkal támogatja, minők azok, mellyek emezek hitére kénytelenítenek: másfelül több visszatetsző titkot veszünk észre; mi tevők legyünk e két zavart okozó szélsőség, a világos nyilatkozás, és homályos megfoghatatlan dolgok közt? Nincs másban boldogulás, mint elménk föláldozásában; ez áldozat pedig egyszersmind része a legfőbb lényt illető tiszteletnek.“ „Nincsenek-e Istennek véghetlen ismeretei, miknek mi híjával vagyunk ? Ha tehát ő természetfölötti utón illye- ket kijelent, nem a titkok miképen-létét kell vizsgálat alá venni, hanem kinyilatkoztatásuk bizonyos voltát. Mi őket az észszel megnemférhetőknek képzeljük, holott valóban nem azok; e látszatos összeférhetlenség elménk kicsiségéből ered, mert ennek eléggé széles tudománya nincsen , hogy a mi természeti ideáink összefüggését ama természethaladó igazságokkal átláthatná. „A keresztény hit önnek tiszta deismusához mást nem told az elme-áldozatnál; a catholicitás pedig azt csak tökélyesíti. Szeretni tisztán, hinni alázatosan — ebből áll az egész catholica religio. Tulajdonképen nincs is több ágozatunk e kettőnél: a láthatatlan Isten szere- tete, és az ő eleven oraculuma, az anyaszentegyház iránti engedelmességnél. A többi részletes igazság mind e két egyszerű és egyetemes igazságban foglaltatik. Le- het-e az isteni tökélyhez méltóbbat az emberi gyönge- ségre nézve szükségesbet csak gondolni is.“ ?
