Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Szivárvány

Szivárvány.

Csend Ion; a mennydörögő förgeteg a bérezek fölött mormogva elvonult, s elusztanak vele a viharföllegek, miként a világóceán habormai közt vitorlák szárnyain távozik a hajó; elusztanak, s megölök előre gördültek a tiszta ég fényrétegei.

„Ah mi szép most minden“, szól a hétéves Emma édes anyjához, ki az erkélyből nézé a természet föliidü- lését, s eszébe jutának a szellemvilág fölüdnléséről hallott észrevételek, miket szülei az anyagi világ hason változásai s tiineményeiliöz kapcsoltának; s gondolkozék a lélek kelleineiről, mellytől a szenvedélyek biinzivatarja távozik és a tévék fölhői elirainlanak.

„Édes anyám , rózsát szakasztottam számodra a kertben; ím, mi jó illatu nyilt kelylie ; gyönyörűn, kris- tálygyöngykép rezgenek levelein a vizcsöppek“.

„Köszönöm édes Emma“ felele nyájasan az anya,— tehát tetszik neked e virágszál ? Lám e kis rózsa hasonló az ártatlan leánykához , midőn szivét a mennyei atya előtt kitárja ; a jó illatár a jámbor imádság, melly Isten- höz emelkedik; e vizcsöppek az ájtatosság könnyűi, mellyek égi gyöngyökként ragyognak szemében“!

Emma angyalarczán szent áhítat lengett, s szívében egy eddig nem tapasztalt boldogság támadott; tekintete s elméje egyiránt az égen függe.

„Oh édes anyám nézd csak ott a templom mögött mi gyönyörűn emelkedik a szivárvány, szép ívével az egész helységet átkarolva“ !