Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
A catholicismus ügye Orosz és Lengyelországban
294 vényes egyházi trónjára ismét föllépett. Az üldözés zúgó hullámaiban rendithetlen szivű férfiú alázat, és megkülönböztető méltósággal tiint föl az örömtől áradozó nép között. Visszahelyheztetése után Ignácz a császár- és pápától kikérte ; hogy egy közönséges zsinat gyűljön össze az ügyeket elintézendő; úgy is lön , és Konstantinápolyban sz. Zsófia templomában tartatott Adorján pápának, követei által képviselt, elnöklete alatt a nyolcza- dik közönséges zsinat. Photius kiátkoztaíott, némellyek Nikétás nem eléggé hiteles állítása szerint Urunk szent- séges vérébe mártott tollal írták neveiket az Anathema alá. Azonban Ignácz a szent bajnok, kinek mint nap- tííz lángolt szívében a hit, melly csendben és vihar között vezérfényként mosolygva feléje vezérlé élte minden útjait, ha egére bánat és bú csiiggesztő borúja gyűlt, a menny csillagvidékéről enylivigaszt fuvallt fájó szivére, 878. földi boritékából kiszabadult erénydús lelke egy dicsőbb jobb más világba szállott át. Photius most ismét befurta magát a konstantinápolyi patriarchal székbe. Ba- zilius alacsony sorsból való eredetét (atyja macedóniai közember volt) szégyenelvén, Pbotius ki jól tudta ezen gyengeségét, alexandriai betűkkel egy egész származás rendet (genealogia) irt, Tiridates régi örmény királytól kezdve álnok költeménynyel elvezette egész Bazilius atyjáig, hogy pedig evvel czélját elérhesse Theophanes könyvtárnoknak adta át azon megbízással, helyezné azt a császári könyvtárba, és midőn a császár szemlélgetendi a könyveket egyéb régiségek között mutassa meg ezt is neki. ügy is lön ; és midőn a császár kérdené mit foglalna magában ezen régi iromány ? Theophanas a régiségekben jártas Photiusra mutat mondván: hogy ha az meg nem fejti, mást tanultabb és alkalmasabbat nem ismer. Photius az önmaga koholta irományt megfejtvén a császár kegyét és előbbi törvénytelen egyházi méltóságát is visszanyeré. Mihelyest régi dicsőségében érzé magát, azokat kik Ignáczhoz szítottak üldözőbe vévé, Bazilius
