Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
A catholicismus ügye Orosz és Lengyelországban
•292 nyitotta meg ajkain a rágalmak tengere: ,,ime mond ő idegen országban is mi szentségtelenül sértegeti a császár hirét s nevét“, — és mi lön áskálódásainak eredménye ?! Ignácz ismét börtönre kárhoz tátik. De minthogy a szerzetes, kire Photius hivatkozott, igazát meg nem bizonyíthatta a csalárdság kitűnt miért azután keményen bűnhődött, Photius pedig mély utálatba merült mindazok előtt, kiknek szívük alatt egy csepp nemesebb vér lüktetett. Bardás már egészen az elvetemült s fajtalan élet undok örvényében fetrengett. Mihály pedig az egyházi szertartásokból üze csúfot, s azt szokta mondani: „az én pátríarchám Theophilus , a császáré Photius ; Ignácz a keresztényeké“ !) Theophilus a trágár bolondok egyike még az oltári szentséget is gúnyjátéka aljas tárgyává tévé. Photius ki előtt a világon már semmi sem volt szent, látta ugyan Mihály istentelenségét, de nem birt keble annyi nemesebb érzettel, hogy vétkes tényei ellen merészlett volna kikelni. Miklós pápa vevén sz. Ignácz panaszteli levelét gyűlésbe iilt Rómában, és a Konstantinápolyim küldötte követeket, kik ocsmányúl fertőzteték meg szent tisztüket, Pliotiussal együtt kiátkozta. Látván Photius hogy sikeretlenek feszült igyekezetei, mikkel a pápát részére megnyerni olly cselszövényesen törekedett, majd majd kitörendő bosszút kezde forralni ellene. A császárt fondorlataival elcsábítván , engedelméből Konstantinápolyban zsinatot gyűjtött össze 866-dikban , hol a pápára, mintegy a kölcsönt vissza-adandó, az átkot kimondá. Itt van a Photius alatti később lángba borulandó görögszakadásnak első szikrája. Az említett gyűlés csupán 21 püspökből állott, azonban az ügyek úgy kezeltettek, mintha közönséges zsinat érvényével bírtak volna végzetei. ') Buttler 15 Bamt 164 p.
